A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

N. Szabó Magdolna: Bálint Sándor tárgy- és dokumentumgyűjteményéről és az emlékkiállításról a centenárium ürügyén

1989 óta a gyűjteménynek a főépület néprajzi raktára egy kizárólag a hagyaték számára elkülönített, zárt részben ad otthont. A hagyaték szeparáltságára, védettségére és önállóságára házon belüli elnevezései is utalnak: „hagyatéki szoba", „emlékszoba", „gyűjtemény", de hivatalosan „Bálint Sándor hagyaték". A nevéhez fűződő másik nagy egységet, a ritka könyvekkel, korának külföldi szakirodalmával is gyarapított, közel ötezer kötetes etnográfiai, irodalmi, művelődés- és művészettörténeti, illetve vallási területen is jelentős magánkönyvtárát a múzeum könyvtára különgyűjteményként őrzi. A felbecsülhetetlen értékű anyag rendszerezése, feldolgozása, az új, szakszerű muzeológiai követelményeknek megfelelő tárolás biztosítása folyamatos, bár sok konkrét feladat elvégzése igen nagy anyagi áldozatokat követelne. Pályázatok segítségével a restaurálás és digitalizálás már elkezdődött, eredményeit részben a kiállítás is érzékelteti. A különleges örökséghez tartozó lakberendezési tárgyak: szekrények, polcok, asztal és székek a tudós személyes környezetéből valók, s mint ilyenek, kezdettől fogva lehetőséget adtak a néprajzi raktárban található hagyaték szoba jellegének kialakításához. A célszerű elrendezés mellett a dolgozószoba miliőjének, az otthon alkotó zugának rekonstruálása is fontos elképzelése volt a mindenkori gondozóknak. A bekerülést követő években nagy segítséget nyújtottak a levéltárosok, muzeológusok és más meghívott szakemberek az értékes gyűjtemény átvizsgálásában. Ennek köszönhetően a levéltári jellegű dokumentumok és a gyűjtéseiből származó, különböző műfajú tárgyak részleges szétválasztásával, illetve a levelezésének alfabetikus rendezésével elkészült bizonyos, az eredeti állapothoz képest áttekinthetőbb rendszerezés. A raktározás további lépéseinek elvégzésében később egyetemisták is besegítettek. A levelekben plébánosok, tanítók szolgálnak az ország minden tájáról adatokkal. Parasztemberek nyilatkoznak meg, pályatársak tudósítanak és vallanak, köztük Ortutay Gyula, Lükő Gábor, Diószegi Vilmos vagy Domokos Pál Péter. Megmaradt levelezése szépen megőrződött, leszámítva a politikai rendőrség feltételezett pusztításait. Csak elképzelni tudjuk, milyen kincsekkel lenne gazdagabb hagyatékának akár ez a kis szelete is.

7 Ugyanezek az ideológiai alapokon működő szervek fosztották meg akkoriban Bálint Sándort, s így közvetve bennünket is, naplójának egy kisebb hányadától. A még életében visszaszármaztatott darabok ugyan nem kerültek a múzeumba, egy részük könyv formában azonban már napvilágot látott.

8 Közismert, hogy a gyűjtemények rendszerezésében külön kell kezelnünk a múzeumi (muzeális) tárgyakat a levéltári jellegűektől, kéziratoktól, ahol a kategorizálás nem feltétlenül a tárgyak fizikai megjelenésében keresendő.

9 Általában elmondható, hogy a gyűjtemények között strukturáltságukban is különös helyet foglalnak el az egyes tudományos személyiségektől megörökölt, változatos összetételű, idővel múzeumi keretek közé kerülő hagyatékok. Egyszerre tartalmazzák a már fentebb említett, más esetben egyértelműen külön kezelt - csoportokat és követelik meg a muzeológiai 7 Pl. csak néhány levél maradt németországi kollégájától, Matthias Zendertől, holott ismerve barátságukat feltételezhető, hogy a kapcsolattartás nem merülhetett ki e pár levéllel. 8

CsanálosiL. 1997. 9 A muzealitás alapvető kérdéseivel foglalkozik Korek J. 1988. 108-109. 9