A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Törőcsik István: Régészeti és néprajzi kályhaleletek Szegedről

azonban eltörpül a bögre formájú kályhaszemek óriási mennyisége mellett. Bár az általunk átvizsgált földmennyiség a várudvar egy meghatározott területéről származhat, mégis ezen arány alapján valószínűsíthető, hogy a Balkánon általános mázas szemes kályhákból csupán néhányat építhettek a vár területén lévő épületekben, a Palánkból pedig ilyen kályhaszemnek töredéke sem került elő eddig. 2002. november-decemberében a szegedi Bajza utcában leletmentettem, ahol egy épülő panzió földmunkálatai folytak. Az épület sávalapozásának kiásása során a munkagödör ÉNy-i részén egy kályhaszem-depó került elő, melyből először a négyzetes szájú, majd a bögre formájúak kerültek elő, meglehetősen nagy mennyiségben. Valószínűleg egy gödörbe (1. objektum) dobálták ezeket bele, így történhetett, hogy a bögre formájú kályhaszemekből jó néhány épen megmaradt. Több égett réteget is megfigyeltem, ezek némi lejtéssel haladtak a feltételezett objektum közepe felé. Sajnos a munka a felfakadó víz miatt mindinkább kilátástalanná vált, így abba kellett hagynom. Két nappal később az 1. objektum területén sikerült az előző epicentrumtól kicsit északabbra egy kevésbé bolygatott részt találnom, innen még két ép kályhaszemet, sok töredéket, és egy sgraffito díszítésű török talpastál nagyobb darabját is begyűjtöttem. Előkerült a harmadik típus is, melyet egy vastag falú, hagyma formájú kályhaszem reprezentált. Az előkerült négyzetes szájú kályhaszemekből kettőt sikerült csaknem teljesen összerakni (8, illetve 14 darabból), ezek kiegészíthetők. A kimaradt 28 töredék 3-5 kályhaszemhez tartozhat. A bögre formájú kályhaszemekből 11et teljesen egészben sikerült kiemelni, további egy darab pereme sérült, de kiegészíthető. Ezenkívül 271 töredéket számoltam meg a mosás után, ezekből további egy-két tucat kályhaszem rekonstruálható. Az objektum égett rétegei egy tűzvészre utalnak, melyben a kályha és a háztartás edényei elpusztultak. Ennek datálása azonban nehéz, mivel a feltételezett gödörből előkerült kerámiák valószínűleg nem egyszerre voltak használatban. A fazekak darabjai kisebbek, egy edényhez tartozó töredékek kis számban, vagy éppen szórványosan találhatók meg, szemben a kályhaszemekkel. A talpas tál darabja viszont elég nagy ahhoz, hogy feltételezhessük: az elpusztult háztartásban volt használatban. Ez alapján az 1697-es tűzvész alkalmával semmisülhetett meg a kályha. Természetesen az sem tartható kizártnak, hogy az 1552-es „szegedi veszedelem" okozhatta a ház (és talán lakói) vesztét, hiszen török talpas tálakat még a mohamedánok által bizonyosan nem lakott Hódmezővásárhelyen is használtak

2 , a török vár szomszédságában élő szegedi polgárok pedig jóval könnyebben beszerezhették akár az itt talált sgraffito díszes darabot is. Sajnos a területen a kályhával összefüggésbe hozható, vélhetően középkori épületre utaló nyomot (a már említett kőfaragványt leszámítva) a legnagyobb igyekezettel sem sikerült találnom. A török után Szegeden a Roosevelt téren, a Móra Ferenc Múzeum melletti területen 20022003-ban szondázó ásatás zajlott a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával. A feltárás célja a szegedi vár bontása alkalmával, a 19. század végén előkeLajkó Orsolya 2002, 314. 37