A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

komolynak tűnik, hisz a Maros újságírója a következő évben visszatért a kérdésre. 1877-ben az árvízi helyzet miatt az „általános munkás segélyző" egylet „csak" juliálist tudott szervezni a Lúdvári erdőben. Belépődíj 30 krajcár volt, s a tiszta jövedelmet az ingyenes közfürdő javára ajánlották föl. Erre írta a lap: „Nagyon szép, hanem elvárjuk a rendező egylettől, hogy a bevételek hiteles ellenőrzéséről gondoskodni élne mulaszsza mint máskor; hogy így a pénzkezelés körül semmi visszaélés ne történhessék."

393 A vádak kivédésére legjobb módszer a nyilvánosság. Az egylet a majálisról elszámolást tett közzé. Gyűrött kalappal érkezett haza 1882-ből az italozásról van érdekes beszámolónk. A jó tollú helyi író az esetet így adta elő: „Hosszú asztalnál ült a compánia. Véres verejtékkel mulatott. Oly hőség uralkodott ott, hogy az egyik, ki már negyedszer rendelt savanyúvizet

395 borral, azon könyörgött, hogy nyissanak ablakot különben megfúl. " Mindez történik a Maros-parti fák alatt! „Nem is vált belőle az est folyamában táncos. Egy helyen maradt, s csak hajnal felé került haza, maga sem tudja mikép, elázottan, gyűrött kalappal, felső kabát nélkül."

396 A mértéket túllépő italozás a majálisokon általában megesett. „S amilyen felséges mulatságok estek ott [ti. a Lúdvári erdőben] hajdanában, vannak olyanok is, kik mosolyogva gondolnak vissza egy-egy majálisra, melyről, mint pontos emberekhez illik, hazaindultak még esti harangszókor, és a hajnali harangszó még ott találta őket valamely fa alatt elterülve a harmatos fűben. " A leégett munkásbarakk 1890-ben már állt a szárazéri csatorna mellett egy barakk, ahol a csatorna munkásai sokszor mulatták jókedvűen az időt. A 12 öl hosszú és 4 öl széles faépület ebben a munkaeszközöket is tárolták - megfelelt az igényeiknek. Május elsejére virradóra azonban leégett. A szerencsétlenség okát nem ismerték. Ez teljesen beárnyékolta 1890. május elsejéjét. Egyik munkás látván a füstölgő romokat így szólt: „Beszélték az emberek, írta az újság, hogy bedőlt a csatorna, vége a csatornának. Nem hittem nekik. De most, hogy te leégtél, te elpusztultál - magam is azt mondom, hogy most már csakugyan nem lesz ebből semmi. " Az égés hírére összegyűlt emberek „elszörnyedésére" Ingó Mihály berontott az „égő alkotmányba," s a várakozás rémes percei után „végre megjelenik perzselt hajjal, de kezében egy tele üveggel. „- Éljen! -zúdultak fel a munkások, s fejük fölé emelték a bátor mentőt, s közösen elfogyasztották a testes üveg tartalmát." 393 Juliálist rendez... MAROS, 1877. július 22. 3.1. 394 1882-ben például 18 Ft fölülfizetés volt. A budapesti munkás betegsegélyző egylet... MAROS, 1882. július 2. 3.1. 395 Savanyúvízzel készítették a fröccsöt. 396 RENGEY i. m. 3

97 T» ; m „J 1. m. 292