A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

A két epizódot elmesélő író talán nem a legempatikusabban közelítette meg a munkások érzéseit, de azért az érezhető, hogy valóban fontos volt számukra ez a barakk. A munkásmajálisok szempontjából a harmadik párbeszéd a lényeges. „- No! hát maguk nem rendeznek munkásünnepélyt? - kérdé egy pallér csütörtökön reggel a munkásoktól." Egyik planérozó ki se véve szájából a piát így válaszolt: „- Munkás ünnepélyt, mikor leégett a barakk?" Borzasztó! Ezt a bírálatot kapták a református majálisok 1892-ben. Ez az egyetlen a szervezést kritizáló írás. A szerző a hódmezővásárhelyi református iskolák majálisaival veti össze a makói helyzetet, és igen lehangoló képet festve az előzőről megállapítja, hogy mindez a makói viszonyokra is illik. Egészen odáig ment, hogy „a gyermekmajálisok az eddigi módon való tartása helytelen; pedagógiai szempontból pedig egészen káros hatású." Kifogásolja, hogy a gyermekek bármily keveset is, de pénzt fizetnek, holott a zöm szegény. Ezen kívül versengés alakul ki, mert mindenki a fölvonulásra új ruhát akar, s „akinek nincs, sír." „Elhibázott dolog, hogy ennyi fiút és lányt zsúfolnak össze (...) csupa fejetlenség" az egész, csak ugrálás, zaj, borzasztó mulatozás. Meg is van a javaslata. „Cigány [zenészek] és bor nélkül, tehát fizetség nélkül kellene néha-néha kimenni a gyermekekkel a szabadba, s az elméleti tanítást gyakorlatival bővíteni. Csakhogy ez már nem majális, hanem tanulságos kirándulás, a minek talán anyagi és erkölcsi haszna is több."

399 Hagymák a májusfán „Az én májusfám" című humoreszkjében írói eszközökkel kidolgozva egy Makón történt eset adott elő. Hősünknek április 30-án az a gondolata támadt, hogy „május elsejére virradóra egy díszes májusfával" lepi meg az ő „angyalát," amivel hát semmi bűnt el nem követne, mindössze „világosságra jönne" az érzelme, amitől legföljebb riválisa, a helyi körorvos lenne kicsit féltékenyebb. „A gondolatot tett követte, éjfél után 3 órakor sikerült is a májusfát [a lány] kiskertjébe becsempészni, a merénylet elkövetése után pedig édes álomba merülni. " Reggel aztán futva jött a kisbíró mondván, a jegyzőné asszony - az ő lányának a kiskertjébe került a májusfa - azonnal hívatja a szerzőt. Hősünk, ugyan rosszat sejtve, de mégis rohanva tett eleget a nem éppen mindennapos invitálásnak. A mama „ rámutatván egy májusfának csúfolt valamire, " kemény szavakkal fordult a fiatalemberhez. „Ez a bosszú műve - mondta -, mert bizonyosan megsejtette ön, hogy leányomnak éppen a nevenapján, f hó 4-én leend eljegyzése a körorvos úrral. " Az igazság egy hét múlva derült ki a kisbírótól. A kisbíró - természetesen ugyanazon az éjszakán - a jegyzőék Juci nevű szobalánynak a konyhaablakába tett egy másik májusfát. „Mindennek oka egyedül az orvos volt, ki is megvesztegetvén a községi személyzetet, megfosztatta azok által ékességeitől az én májusfámat, rakatván arra selyemszalagok helyett más idegen anyagokat, déli gyümölcsök helyett kolompéTűz a »strekk«-en. MAROS, 1890. május 4. 3.1. Gyermek-majális. MAROS, 1892. május 8. 5-6.1. 293