A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

ünnep napja, amelyen a tüntető körmenetek, politikai demonstrációk foglalják el a vidámság helyét. " Kellemetlenségek, viszályok, virtuskodás A majálisok „színvonalukat", „igényességüket" tekintve jóval fölülmúlták egy közönséges vigadozás szintjét, egyenetlenségek ritkábban fordultak elő. A kalákákkal

388 szemben oly sokszor fölhozott kifogások: verekedés, részegeskedés, erkölcstelen magatartás, duhajkodás kevesebb esetben fordult elö, de azért kihágásokról, nézeteltérésről, durvaságokról, életveszélyről is van néhány adatunk. Életveszélyes majálisszervezés Rögtön az első eset elég rémítő. Megsejtve a szenzációt, mert a sajtó régen sem volt különb, ilyen fölütéssel számoltak be róla a helyi lap: „ Ki hinné, hogy a bálrendezés is életveszéllyel jár?" 1876-ban a május 11 -ei majális rendezőjét, L. E.-t este, midőn éppen hazafelé ballagott, megtámadták. A püspöki uradalom ügyészének háza előtt „Ezt gazdám küldi!" szavak kíséretében leütötték. L. jajgatására többen odafutottak, így mentve meg a további ütlegektöl és hazaszállították. A beszámoló nem említi a nézeteltérés okát, de - úgy tűnik -, a városban valami mégis közszájon forgott, hisz a cikkíró ennyit hozzátett: az „orozva támadó" kezébe „úgy hiszik, a majális rendezésével egybefüggő sérelem adta a bosszuló fegyvert."

389 A városban tehát a közbeszédben „hírlett" valami, s a kissé gunyoros sommázat a háttérre utalva sokat sejtető. A ráfizetéses majális 1876-ban az általános munkássegélyező egylet jótékony majálisa nyomán fejezte ki rosszallását a város akkor egyetlen lapja, a Maros. Az eset nem kifejezetten „majálisbűntény", annyiban kapcsolódik ide, hogy majálissal kapcsolatban történt. A rendezők eredetileg azt tervezték, hogy a tiszta haszon 1/3-át a városi szegénypénztár kapja, 2/3-át pedig az egylet saját pénztára javára tartja meg.

390 A majális azonban ráfizetéses lett. Ez, különösen akkor egy munkásegylet számára jelentősnek számító, több mint 32 forintos hiányt jelentett. Kevesen váltottak belépőt, s a jótékony célra még kevesebben fizettek fölül."

91 A rendezők a fölülfizetésekből befolyt összeget is a mulatság alapköltségeinek fedezésére fordították. Ez ellen szólaltak föl többen mondván, a fölülfizetéseket nem szabad a deficitnek elnyelni, hanem, legyen a plusz bevétel bármilyen kis mérvű is, a megnevezett jótékony célra kell továbbítani.

392 A kérdés 387 Május elseje. MAKÓI ÚJSÁG, 1908. április 29. 2.1. 388 Általában a hétvégeken vagy ünnepnapokon a köznép fiataljai számára főként kocsmákban rendezett zenés, táncos mulatság. ,89 Ki hinné, hogy a bálrendezés is életveszéllyel jár? MAROS, 1876. május 14. 3.1. 390 Ma a Lúdvári erdőben... MAROS, 1876. május 14. 3.1. 391 Fölülfizető az, aki a megállapított díjnál többet ad a belépőjegyért. A fölülfizetésekből befolyt összeget általános szokás szerint mindenképpen a meghirdetett jótékony célra kellett fordítani. 392 Az általános munkás segítő egylet... MAROS, 1876. május 21. 3.1. 291