A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

gyesről, Szarvasról, Hódmezővásárhelyről, sőt jelen volt a szegedi torna- és regattaegylet több tagja is. A rendezvény lényegében két részből állt. Az első fele könnyed műfajokat fölvonultató kulturális előadás, a második fele pedig a tényleges majális. Ez, mint ahogy egy ilyen rendezvénytől elvárható, már a szabadban folyt. A kulturális műsor hangversenyből, a városban időző színészek föllépéséből, irodalmi művek, énekszámok előadásából állt. A könnyedséget jelzi, hogy a hangversenyt az ezen alkalommal Makóra átrándult hódmezővásárhelyi cigányzenekar nyitotta meg. Ők zenéltek a későbbi táncmulatságon is. Ismerjük a műsorban föllépett művészek neveit és produkcióikat: Breznai Anna szavalt, Zajonghy, a „jeles" tenor énekelt, és egy népdalt adott elő. Medgyaszay Evelin „Anna keservét" szavalta el Jókai Mór „Szigetvári vértanúk" című művéből,

235 Kövessi Monsel „Légy" című monológját adta elő, V. Margó Célia egy „Mignon" románcot

236 énekelt, Havas Aranka ismét egy Monsel darabot, a „Szórakozott kisasszonyt" vitte színre, míg befejezésül Kiss Pista és Kövessi Albertné dalolt. A beszámoló szerint az összeállítás a makói közönség számára kitűnő műélvezetet nyújtott, és „ tapsvihar, valóságos tapsorkán" volt egy-egy jól sikerült darab jutalma. Ezt követte a majális. Színhelyül a színházkertet választották. A rendezők kitettek magukért. A korban elképzelhető minden módon díszítették a kertet. A különböző báloknál már jól ismert eszközöket mind fölhasználták. 7 Istók csak röviden így jellemezte külcsínt: „ tündérfényben úszott az egész. " S valóban így lehetett. A fákon, bokrokon, az egész kertben színes lampionok világítottak, a fűben apró mécsesek égtek mindenfelé. A táncteremet a tavaszhoz, a pünkösdhöz, majálisokhoz nagyon is illő zöld ágakkal, lombokkal, virágfüzérekkel díszítették. Kicsit elütött a szokásoktól, de talán a férfias küzdelmeket jelentő tornaegylet rendezvényéhez mégis illet, hogy a falakra lándzsák, tőrök, kardok, sisakok és kesztyűk voltak fölerősítve, s köztük olvasható volt az egylet jelszava: „épség, erő, egyetértés. " A terem bejáratánál kis mécsesekből képzett diadalkapu köszöntötte a belépőt. A főszám természetesen a tánc volt. A korban olyannyira kedvelt négyeseket 22 pár táncolta, a legnépszerűbb azért mégis a csárdás volt. Éjféltájban került sor a vacsorára, majd hajnal négyig, virradatig folyt tovább a mulatozás. „ Voltál már a paradicsomban?... sajnálhatod, hogy itt nem voltál, mert itt legalább fogalmat szerezhettél volna arról, hogy milyen is az a hely" - foglalta össze véleményét még egyszer a Maros tárcájának cikkét író Istók. Az estnek természetesen jótékony célja volt. A tiszta hasznot tornaegylet és a jótékony nőegylet közt tervezték szétosztani, de végül 32 Ft 45 kr hiánnyal zártak, mely összeget az egylet tagjai adták össze.

238 Egyesek szerint a „vigalom anyagi sikeFüzesséry Margit, Hollósy Kornélia, Horváth Ida, Kalenda Ilona, Medgyaszay Evelin, Oelhorn Mariska, Török Izabella. Róluk írta Istók: „nincs az a rózsafüzér, mely a mulatságnak oly díszt kölcsönözne, mint azaz elragadó lánysereg." 235 Jókai Mórnak 1860-ban született színműve. 236 Fiatal lányról szóló, érzelmekkel teli, lírai dal. 237 ORBÁN Imre: Békebeli bálok Makón. MAROSVIDÉK V. évf. 1. szám. 2004. április. 32-38.1. 238 A makói tornászmajális... MAROS, 1889. július 4. 1.1. 269