A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

re nem volt kedvező", mert egy viszályok nélküli, körültekintőbb, szerényebb rendezésre lett volna szükség, s az est „szemkápráztató magnézium világítás nélkül is kielégítette volna az érdekelteket."

239 A dalárda majálisa -1892 A makói dalárda nem tartozott a legnagyobb majálisrendezők közé. Sokkal inkább kedvelték a városban szervezett koncerteket. Erre előszeretettel választották a majálisok kedvelt időpontját, pünkösd másodnapját. Gyakran a „Vigadó" kertjében lévő színkörben léptek föl, műsort adtak, majd ezután következett a táncmulatság. Az alkalomra belépőt szedtek, a tiszta hasznot általában a dalárda céljaira fordították. 1892-ben azonban a közfölfogásban népszerű majálist szerveztek ők is. Rendezvényük követte a szokásokat, így a délután egy fölvonulással indult. Kettő órakor a polgári fiúiskolától, egyleti zászlójuk vezetésével, zeneszóra mentek a Lúdvári erdőbe. A jobbára az intelligenciához tartozók gyalogos masírozás már önmagában föltűnést keltett. Az, hogy taracklövések jelezték a menet megérkeztét, csak fokozta közfigyelmet. Taracklövések csak igazán fontos eseményeknek járt ki, a dalárda ezen majálisa ilyen volt. Lövésekről a huszármajális kapcsán is tudunk. Itt azzal toldották meg az eddig tapasztaltakat, hogy a tarackok az egész délután folyamán durrogtak. A kint fölállított „óriási sátor" és a színhelyként kialakított porond du. 5 órára teljesen megtelt. Ekkor indultak a versenyek. Makói majálisokkal kapcsolatban eddig csak a dalárda rendezvényeinek versenyszámairól tudunk. A föladatok picit mások voltak, mint azt majd látni fogjuk más majálisok esetén. A rendezőbizottság törekedett valami saját elképzelés bemutatására. Először az ún. „kifliversenyre" került sor. Fél lábon táncolva, hátra tett kezekkel kellett a lehető leggyorsabban egy kiflit megenni. Ezt követte a futóverseny. Majd a , fazékütés" verseny. Ez már korábba máshol is előfordult (fazéktörés), de minden magyarázat nélkül, így igazából nem tudtuk, mi lehet. Itt végre leírást kapunk róla. Bekötött szemekkel kellett doronggal leütni egy póznára kihelyezett fazekat. A fazéktörés is valami efféle lehetett. Végül a táncversenyre került sor. Az igazi egyéni szám a vetélkedés végével kezdődő dalestély volt. Meggyújtották a sátrak díszítésére és kivilágítására elhelyezett lampionokat, és a dalárda tagjai hangversenyt adtak a Maros-parton. Ennek végeztével indult a tánc megszakítás nélkül virradatig. Ezen az - ismereteink szerint egyetlen - dalárdamajálison olyan sokan voltak, hogy a kialakított körönd majdnem szűknek bizonyult. Virradatkor a közönség nagy csoportokban tért vissza a városba. 40 A dalárda által adott koncertekre ezután a Maros-parton nem került sor. A munkások ünnepe Az 1880-as években a munkásmajálisok abban a mederben folytak, amit az 1876-os, 1877-es rendezvényeiknél láttunk. Amikor a víz engedte, a Maros-parton, a Lúdvári erdőben jöttek össze. A programot a „budapesti munkás betegsegélyző egyTornászmajális. MAKÓI HÍRLAP, 1889. június 16. 3.1. A dalárda majálisa. MAROS, 1892. június 16. 4-5.1. 270