A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

tál étel báránypaprikás és túrós csusza helyett, még malac paprikással, cigánypecse­nyével és ugorka salátával is kedveskedett." Ezen kívül volt még „pompás" kávé és bor, uzsonnára minden gyerek túrós lepényt kapott. Ezen a majálison is megjelent külön az alkalomra fölkért cukrász. 1889-ben a leghíresebb makói mester települt ki. „A közönség számára Lélek István cukrász is készen tartja a helyszínén süteményeit és fagylaltjait. Egyik elsőrendű zenekar egész délután, ha kell viradatig (sic), táncnó­tákat húz." 192 Az „úri közönség" majálisai A majálisok általános társadalmi elfogadottságát jelentette, hogy megtartásukba tevékenyen bekapcsolódtak a város polgárosult elemi is. Sőt, egy-egy jól sikerült majális rangot adott a szervező magánosoknak, egyesületnek, közösségnek, s majd lesz néhány év, amikor szinte versengve állnak a különböző csoportok oda egy-egy majális rendezése mellé. Az 1880-as, 90-es években a szervezők között találjuk a Szabadelvű Kört, a Gazdasági Egyesületet, a Polgári Olvasókört, a Tanítóegyesületet, kereskedősegédeket, hivatalnokokat, „előkelőbb" iparosokat, dalárdát, a tornaegyle­tet, magánembereket, családokat, fiatal úrfiakat és makói lányokat. A majálisok szá­ma nagy. 1884-ben például ezt a hírt tette közzé a Maros május 18-án: „A majálisok oly szaporán jönnek, hogy jövő héten majd minden napra jut egy-egy. " Az „úri közönség" majálisai alapjaiban tértek el a gyerekek rendezvényeitől. A társadalom más rétegeinek az érintkezési színhelyei voltak. Esetükben már szó sincs látványos, a városon végighaladó gyalogos kivonulásról, legföljebb díszes kocsisor haladt végig a városon. A hangsúly egyértelműen a zöldben való szórakozásra került. Az előkészítés fő gondja a megfelelő szervezettség, a közönség számának és jó minő­ségű programnak a biztosítása. A programon belül igyekeztek mindig valami újat nyújtani, mely az adott rendezvényt kiemelte a többi hasonló alkalom közül. Ez a korosztály is szeretett játszani, versenyezni, sajátos pontként szerepelt a tombola és a tűzijáték. Utóbbinak a városból kilátogató sokaság is szemlélője lehetett. Már a majális helyszínének a kialakítására is nagy gondot fordítottak. Díszítették virágokkal, lombokkal, zászlókkal, szalagokkal és természetesen kivilágították. Ehhez olajat elégető lampionokat használtak. Ettől eltérő technika, mint a lányok majálisá­nak bengáli tüzei, ritkaság számba mentek. A kiszolgáló sátrakat, padokat, asztalokat kölcsönözték, bérelték, vagy a vendéglősök biztosították. Fölállításukat, kiszállításu­kat és elhelyezésüket az esemény időpontját megelőzőleg akár több nappal korábban is megkezdték. A zenéléshez cigánybandát fogadtak, melynek a színvonalára azonban jobban kellett ügyelniük, mint az iskoláknak, hisz a táncos mulatság meghatározó elemei voltak. Persze, ahogy láttuk, ebből a szempontból táncot szervező iskoláknak sem volt szégyellni valójuk. A helyet a közönség jó része kocsikkal közelítette meg. Ha szükség volt rá, akkor a főtérről társaskocsit is szerveztek a kiutazás megkönnyíté­sére. A fölszolgált vacsora az iskoláknál látott társas ebédeknek megfelelő szintű volt. A polg. fiúiskola majálisa... MAROS, 1891. május 31. 3.1. Nagy érdekeltséget költő nyári mulatságot... MAROS, 1889. május 30. 1.1. A majálisok. MAROS, 1884. május 18. 3.1. 261

Next

/
Thumbnails
Contents