A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

A „magánmajálisok" szervezése Nem számított könnyű vállalkozásnak egy majális megrendezése. Sok munka és bizonyos anyagi rizikó járt vele, és mindig ott lebegett a szervezők feje fölött az időjárás kiszámíthatatlansága. Egy polgári majális szervezését önmagát „j"-nek nevező tárcaíró így örökítette meg: „A mulatni vágyás pajkos szelleme fészkeli be magát az emberek keblébe. - Ki, a Lúd várra! Ez a jelszó hangzik el. És gyorslábú fiatal emberek keresik fel az ismerős családokat - majálisra hívogatni. A lányok nyári öltönyüket próbálják, a mamák készítik a szokásos elemózsiát. A papák pedig - no ezeknek a legjobb dolguk van. Pénz nagyon kevés kell egy majálishoz. (...) Lúdvár megnépesül. Hevenyészett sátorok állíttatnak fel még hevenyészettebb asztalokkal és lócákkal. Az öregek és nem táncosok letelepednek. A csaplár aztán csak győzzön kiszolgálni. A táncosok meg alig várják, hogy keresztbe tegye vonóját a cigány. Járják kedvvel, lankadatlanul. Tapossák egyenesre Lúdvár gödrös talaját." 194 Irodalmi jellegű beszámolónkban minden előbukkan, mely szükséges egy valódi, jó majálishoz: lelkes szervezők, meghívott családok, lányok és gardedámok, előre fölállított sátrak, kitelepült kocsmáros, cigányzenészek és a tánc. Ha minden előkészület rendben lezajlott, az idő is jó volt, akkor sem minden szervezést koronázott siker. Ez különösen a „magán" majálisok esetében fordulhatott elő, hisz az akció mögött nem állt intézményesen garantált „tömeg." „Hat lány és egy férfi. Még most sem tudom az ifjúság miért nem jött mind ki. Mert a nők unatkoztak szörnyű módon... Hanem a zöldben persze még unatkozni is mulatságos dolog"

195 olvashattuk 1882-ben Az ilyen magánmajálisok esetében van, hogy csak arról tudunk, a Lúdvári erdőbe kisétált majalisozni néhány úri család. 1891-ben „néhány fiatal úr" szándékozott majálist tartani a Lúdvári erdőben.

196 Máskor kicsit bővebb a beszámoló: „Több helybeli úri család ma este hat órakor a »Lúdvári« erdőben nyári táncmulatságra gyűl össze, mely az előjelek után ítélve igen sikerültnek ígérkezik."

197 1888-ban július 4-én tartott „nyári mulatságot" Lúdvárott egy rangos makói társaság. A korabeli sajtó nem nevezi majálisnak. Nem tudunk róla, hogy lett volna zene, tánc, kitelepült vendéglős, cukrász, kivilágítás és így tovább. A kb. 40-50 fős közönség kezdeményezése inkább „kirándulás." Szabadban rendezett juliális, melynek rangját jelzi a jelenlévők névsora. Ez makói viszonylatban egészen figyelemre méltó: ,,J j. in. 195 RENGEY i. m. 196 Előbb június 20-án szándékoztak megtartani a mulatozást, azonban a vásár miatt későbbre, június 29-re kellett kitolniuk a rendezés időpontját. A kérdéssel így többször is fogalakozott a Maros. Majális. MAROS, 1891. június 11.2.1.; Majális. MAROS, 1891. június 14. 2.1. 197 Majális. MAROS, 1890. július 6. 3.1. 262