A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

A városi kerthelyiségek továbbra is május elsején nyitották meg kapuikat.

68 Ezekről értesítéseket tettek közzé. A nyitásra a kertet kicsinosították, díszítették, lampionokkal kivilágították, és még valamilyen előadást, hangversenyt, cigányzenét is szerveztek a tulajdonosok. Az esemény az újságok hírei között szerepelt: „A kerthelyiségeket ez alkalommal nyitották meg ünnepélyesen a szállótulajdonosok, akik nem is panaszolkodhattak a csekély részvétel miatt. " Az 1880-as években honosodott meg és teljesedett ki a szabadban való, késő estig vagy éppen reggelig tartó táncos szórakozás szokása. Láttuk korábban, hogy a különböző rendezésű majálisok visszahozták a táncmulatságaikat a városba, és a körvendéglőben, a kaszinóban, a városháza nagytermébe vagy a Népkertben tartották meg azokat. A szabadban tartott táncvigalom szokása néhány évig virágzik majd, de nem bizonyul hosszú életűnek. A majálisok helyszíneként a korábban folyamatosan szereplő kiszombori erdő szinte teljesen eltűnt - ebben szerepe lehet az erőteljes erdőirtásnak -, 1876 után a makóiak már szívesebben választották a makói oldalon lévő Lúdvári erdőt. A „ majális és Lúdvár elválaszthatatlan fogalmak[ká lettek]. Majálisra Lúdvár nélkül senki sem gondolt. Lúdvárra majális nélkül még kevésbé." 70 De majd Lúdvár csillogása is megfakul, mivel az 1880-as évek végére a majálisok színhelyeként egyre többször a Báló-liget, más néven a Városliget szerepelt a Lúdvári erdő helyett. A Báló-liget a Kiszomborra vivő út melletti másik ártéri ligetes terület, mely a század végén kedveltté lett a makóiak között. Itt, különösen a mulató megépülésével „civilizáltabb" körülmények között lehetett szórakozni. A 80-as évek vége felé terjed ismét a korábban látott gyakorlat, miszerint a majálisok hajnalig tartó táncmulatságait nem a Maros-parton, hanem a város valamely vendéglőjében tartatták meg. 1889-ben mint befejezett tényről írták: „Lúdvár hajdani fénye letűnt," „már nem gázolják táncos lábak a gyepet, nyugodtan legelhetnek a libák s az éhes szúnyogok siránkozva rajzanak a fák között."

7 Ez persze nem jelenti azt, hogy Lúdvárott a majálisozás teljesen megszűnt. A 90-es években is tudunk olyan szervezésről, mely színhelyül az ősi helyet választotta, bár jóval szerényebb keretek között. 1893-ban írták, a majálisok szokott színhelyére, a Lúdvárra is néhányan kimentek, „sőt még a majáiisi talpalávalónak a kútforrását is kivitték egy zengő cimbalom személyében."

72 Egyes magáncsoportok meg a legkorábbi színtérre, a kiszombori erdőbe sétáltak ki: „Kirándulók is akadtak [május elsején] fölös számmal, kik fölkeresték a hídon túli erdőcskét."

73 68 Erre sok adatunk van. A tulajdonosok mindig gondoskodtak róla, hogy a lapokban az eseményről tudósítsák a közönséget. „Nagyszerűen sikerült halestélyt rendezett Sonkovits János a »Nemzeti szálloda« vendéglőse május 1-én a kertté átalakított, szép udvari helyiségében; mintegy 300 vendég gyönyörködve mulatott a »makói dalárda« dalelőadásain és dicsérettel halmozta az ízletes, jó halpaprikás és pontos kiszolgálást." Nagyszerűen sikerült halestélyt... MAROS, 1885. május 3. 3.1. 69 Május elsején... Melléklet. MAROS, 1887. május 8. 1887-ben a Maros áradása miatt a jól induló majálissorozat megszakadt. 70 J: Nyári farsang. MAROS, 1889. június 23. 1-2.1. 71 Uo. 72 Az első majális... MAROS. 1893. május 11. 5.1. 7 Erdőcskét, mert ekkorra már szinte teljesen kiirtották a kiszombori tölgyeseket. Május 1. MAKÓI HÍRLAP, 1888. május 3. 4.1. 245