A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

zéséről már nem volt szó. Az évtized második fele sem kedvezett a majálisoknak. Egymás után következtek az esős, árvizes esztendők - 1879-ben volt a szegedi nagyárvíz is -, melyek lehetetlenné tették a maros-parti mulatozást.

61 1878-ból tudunk a helyi gimnázium tanári kara által a kiszombori erdőben rendezett majálisról. A „gymn. ifjúsága kora reggel zeneszóval impozáns menetben vonult ki a szép mulatóhelyre."

62 Természetesen a városban rendezett bálok és más szórakozási alkalmak szép számmal megvoltak. A makói majálisok a 1880-as 90-es években A majálisok egyre népszerűbbekké váltak. Ebben a húsz évben a rendelkezésünkre álló adatok száma is ugrásszerűen megnőtt. A népi hagyományok mellett a 70es években még csak nyomokban meglévő szokások kikristályosodtak. Jól körülhatárolhatók azok a vonások, melyek a társadalom rétegeinek ünneplését jellemezték. Ezek között természetesen voltak átfedések. Az továbbra is alapvetés maradt, hogy a majálist szabadban kell ünnepelni, kapcsolódott hozzá valamilyen módon a résztvevők fölvonulása, közös étkezés, szórakozás és tánc, bár ezek közül egyes elemek elmaradhattak. Az ebédek, vacsorák fő fogása továbbra is a halpaprikás volt.

63 Fő italféleség a bor, de szívesen fogyasztottak behűtött sört is a mulatózok. Makó lakosainak szinte minden rétege egyforma hévvel ülte meg a május elsejét, és szervezte saját természetbeni mulatságait. A majálisok a társadalmi élet és szórakozás elfogadott és számon tartott színtereivé váltak. Kis iróniával ezt így foglalta össze a korabeli tárcaíró: „Ypsilanti kisasszony már 28-adik tavaszát köszönti fel az idén, égszínű ruhában azon eltagadhatatlan szándékkal jött ki egy jó akaró nagynénivel s egy negyedéves gymnasista consinnal,

64 hogy itt magának a százéves lombosfák alatt szívet recte 5 férjet hódít."

66 (1882) Az elmaradt juniálisokról írták: „Szegény makói hölgyekre rossz világ jár, a télen nem mulathattak, mert nem volt bál, most sem táncolhatják ki magukat, mert nincsen nyár."

67 (1892) A szabadban rendezett események mindig ki voltak szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek. Nemcsak az árvíz, de a hűvös, esős idő is meghiúsíthatta a leggondosabb szervezést is. „A kirándulások elmaradtak, az udvarkertek üresek, hangtalanok voltak" -olvashattuk ilyenkor. Hidegpünkösd. MAROS, 1902. május 22. 2.1. 62 A tanári kar... MAROS, 1878. június 2. 3.1. 63 Baráti társaságok ebben az időben külön „halpaprikás" estélyeket is szerveztek. Hasonló estélyeket hirdettek műsorral, cigányzenével vagy a makói első zenekar közreműködésével a mulatóhelyek. A lelei püspöki uradalom is rendszeresen meghívta makói városi tanács tagjait, a vármegye vezetőit, ha állomásozott itt katonaság, annak tisztjeit halpaprikásra. (Halpaprikás Leién. MAROS, 1889. május 30. 1. 1.) Érdekes „halestélyre" került sor 1889. július 29-én. A kereskedősegédek estélyüket a Maros ringó hajón tartották. A „kedélyesen elköltött vacsora után kivonult a nagy társaság a partra, s ott járták a ropogós csárdást hajnalig." Halpaprikás a Maroson. MAROS, 1889. augusztus 1. 1.1. 64 unokatestvérrel 65 helyesen 66 RENGEY Miiandor: Majáiisi karcolatok. MAROS, 1882. június 4. 1.1. 67 A pünkösdhétfőre tervezett nyári mulatságok az eső miatt elmaradtak. Elázott juniálisok. MAROS, 1892. június 9. 5.1. 244