A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Medgyesi Konstantin: Lovak, lókupecek és lóügyletek a koalíciós évek Makóján

zett és megtartott földjeikből is eladtak egy darabot, csak hogy lovat tudjanak venni. Az sem érdekelte a vevőket, hogy az állat tolvajlas, csempészet, netán gyilkosság útján jutott a kupechez.

41 A lólopás jól megtérülő vállalkozásnak számított. A legelvetemültebb tolvajok még a rendőrgyilkosságoktól sem riadtak vissza a zsákmány érdekében. 1945 februárjában a makói lovasrendőrség egyik tagját, Faragó Ferencet - a lótolvaj bandákkal szembeni akció során, miután lemaradt társaitól - puskatussal agyonverték.

42 Két héttel ezt követően egy másik rendőr, Bárányi Sándor esett áldozatául a lótolvaj okkal folytatott küzdelemnek. Bárányi vasárnap délután a makói hídnál teljesített szolgálatot. Mint a helyi sajtó beszámolt róla: „Arra lett figyelmes, hogy két gyanús külsejű, románul beszélő ember lovakat akar elhajtani Kiszombor irányában. Igazolásra szólította fel őket, de felszólításának nem engedelmeskedtek és megkísérelték a menekülést. Bárányi Sándor lekapta fegyverét és megállásra szólította fel a szökevényeket. A felszólításra sem álltak meg, sőt egyikőjük fegyvert kapott elő és tüzelni kezdett a kötelességét teljesítő rendőrre. Bárányi Sándor viszonozta a tüzet, de közben maga is halálos sebet kapott." A két gaztevőt a későbbiekben a makói rendőrség munkatársai elkapták. 43 A lótolvajlás „legszakszerűbb" mechanizmusa a következő volt: a banda éjjel megérkezett abba az utcába, ahol tudták, valamely háznál több értékes lovat is tartanak. Két ember beosont a kiszemelt istállóba. A ló vagy lovak lábára zsákot kötöttek. Részben, hogy ne üssenek zajt, másrészt hogy ne maradjon nyom. így szép csendben elvezették az állatot. A gazdák bottal üthették kedvenceik nyomát. Kivéve, ha a tulajdonosok megneszeltek valamit. Amennyiben a tolvajokat leleplezték, már nem volt fontos a lopott „áru", menekülőre fogták. Elfogni őket szinte lehetetlen feladat volt. Ahhoz az kellett, hogy a bűnözők hibát kövessenek el. A Makón és a környéken elkötött lovakat más vidékeken vagy a határ túloldalán, Romániában értékesítették. A makói feketepiacra pedig a román területen ellopott állatok kerültek. S a lóínséges időkben a gazdákat nem érdekelte, hogy milyen úton jött Makóra a jószág. A határrendészet kialakulatlansága, szervezetlensége és a határfolyó, a Maros alacsony vízállása ideális terepet biztosított a lócsempészet számára. Gyakori jelenségnek számított, hogy Romániából érkezett, roma származásúnak mondott személyekből álló, felfegyverkezett bandák fosztogattak a makói térségben. A rendőrök igyekeztek elfogni őket, de nem ment könnyen. Egy ilyen esetről számolt be a Makói Népújság: „Amikor a cigányok észrevették, hogy felkeltették a rendőrjárőr figyelmét, menekülésre fogták a dolgot és befutottak a magyarcsanádi cigánytelepre, ahol pillanatok alatt eltűntek a házakban. A rendőrök üldözőbe vették őket, de amikor látták, hogy a cigánytelep házai között eltűnik a mintegy 16 főnyi csoport, abbahagyták az üldözést és a környékbeli polgári lakosokat beszervezve, körülvették a telepet, hogy így a menekülés útját elzárják. Ezután megkezdődött a telep átkutatása. Házról-háza jártak és úgy kutattak a cigányok után. A cigányok eltűntek. A szorgos kutatásnak 41 DFH 1947. november 15. 42

MNÚ 1945. február 7. 43 MNÚ 1945. február 20. 161