A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Medgyesi Konstantin: Lovak, lókupecek és lóügyletek a koalíciós évek Makóján

azonban hamarosan eredménye mutatkozott, mert elképzelhetetlen helyeken, ágy alatt, szekrényben és egyéb helyeken találtak rá az idegen cigányokra. Azonban így is csak kis töredék került horogra. Amint jobban körülnéztek a rendőrök, meglepetéssel tapasztalták, hogy a cigányok egy része, sőt a nagyobbik része a házak kéményeibe bújt. Amikor a kutató rendőrök a kéménybe bújt cigányokat kezdték leráncigálni, azok a kéményekből a rendőrökre ugráltak és megpróbálták leteperni őket... A még elrejtőzött cigányok végső elkeseredésükben szabályos sortüzet nyitottak a rendőrökre és egy részüknek sikerült is a revolvertűz védelme alatt egérutat venniök." A lócsempész bandák képesek voltak valóságos háborús viszonyokat teremteni. 1947 augusztusában a határon átkelt román lókötők az éj folyamán a Makótól három kilométerre fekvő Kiszombor település központjáig merészkedtek, ott két fős csoportokra szóródtak szét és úgy rohanták meg az istállókat. Az akciót sikeresen lebonyolították. Az egyik gazda azonban időközben értesítette a hatóságokat. A rendőrök és a határvadászok tüzet nyitottak a menekülő bűnözőkre, akik nem ijedtek meg, visszalőttek. A tolvajok ekkor már főként a bőrüket próbálták menteni, ezért nem tudtak igazán ügyelni a lopott jószágokra. így a lovak egy része elcsatangolt. Az elszabadult állatok megvadulva vágtáztak a községben. A falu eközben fegyverropogástól volt hangos. A lakosság ásóval, kapával és vasvillával vonult ki az utcákra. A helybéliek fellépésükkel segíteni igyekeztek a bűnüldöző szerveknek, de inkább nehezítették a dolgukat. A rendőrök az éjszakai sötétségben öt méternél nem láttak messzebbre; komoly veszélyt jelentett a civilek jelenléte. Talán ennek is köszönhető, hogy nem tudták elkapni a csempészeket. A tolvaj banda egyik tagját megsebesítették, de a többiek sérült társukat és az eltulajdonított kiszombori lovakat magukkal vitték. A határon túl a magyar karhatalom emberei már nem üldözhették az elkövetőket. „Virradatkor a község képe csatateret mutatott. A házak falai golyólyukakkal voltak tele. Eldobott töltényhüvelyek, szerszámok, véres csík a földön mutatták a lezajlott kétórás tűzharcot."

45 A tarthatatlan viszonyokra Rajk László belügyminiszter is felfigyelt. Az ősz folyamán nagyszabású mozgósítást rendelt el a kelet-csanádi lórablások- és csempészet miatt. Budapestről géppuskákkal felfegyverzett autókon, három századnyi rendőr érkezett a térségbe. A koalíciós évek történetének egyik legnagyobb razziája és karhatalmi fellépése zajlott le ekkor.

46 Az akció következményeként egy időre megszűntek a tolvajok garázdálkodásai. 1948 őszén azonban ismét nekimerészkedtek a lórabló bandák. A helyi lap a következő szalagcímmel adott hírt az eseményekről: „Újrakezdődött..."

47 A fegyveres tolvajok Magyarcsanádra törtek be. „A vészhírre botokra kapva kirohantak a férfiak, pillanatok alatt talpon volt a rendőrség és a határvadász őrs, de mintha egy vadnyugati film képei peregtek volna, már csak azt látták, hogy szőrén ülve meg a lovakat, revolverrel, puskával, géppisztollyal felszerelt cigányok vágtatnak ki a faluból."

48 44 MNÚ 1946. december 11. 45 MNÚ 1947. augusztus 24. 46 MNÚ 1947. november 12. 47 DFH 1948. szeptember 1. 162