A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Medgyesi Konstantin: Lovak, lókupecek és lóügyletek a koalíciós évek Makóján

A lóalkuszok másik nagy trükkje volt, hogy előleget kértek a gazdáktól, azt ígérve, nemsokára leszállítják a megrendelt lovakat, majd eltűntek a pénzzel, a megvásárolni kívánt állat pedig soha nem érkezett meg az adott címre. Egynémely kereskedő hidegvérét mutatta, hogy nem tűntek el, alkalmanként meg-megjelentek a városban, ilyenkor azt válaszoltak az indulatos reklamálóknak, ne aggódjanak, „a lovak már útban vannak."

38 Lóalkuszok nem egyszer főszereplői voltak bűncselekményeknek, sőt gyilkosságoknak is. Az emberölést nem előre eltervezetten, számításból követték el ezek az emberek, hanem általában az italnak köszönhetően az indulatosabb szóváltások fajultak tettlegességig. Egy Gyenge János nevű alkusz - akinek hivatalos engedélye nem volt ugyan, mégis lókereskedelemmel foglalkozott - 1945 decemberében mennyaszszonyával a főtéren sétált, amikor arra lett figyelmes, hogy alkalmi borárusítás végett egy nagyobb társaság gyűlt össze. Maga is élni kívánt a hirtelen támadt kedvező vásárlási lehetőséggel, vett gyorsan 50 litert a nedűből, s egy fuvarost bérelt fel, hogy segítsen hazaszállítani az árut. Már az úton a lókupec és a fuvaros közösen elkezdték a bor elfogyasztását. Miután megérkeztek a lókereskedő lakására, tovább folytatták az italozást. Az indulatok elszabadultak. A fuvaros zaklatni kezdte az alkusz kedvesét, mire a lókereskedő agya annyira elborult, hogy egy konyhakést döfött a fuvarozó szívébe. A férfi nem sokkal később belehalt sérüléseibe.

39 Komoly kihívás érte a makói közbiztonságot egy-egy nagyobb szabású állatvásár idején. A más településekről a városba érkezett lóalkuszok a kereskedés izgalmait a környező kocsmákban próbálták levezetni. így az italkimérő helyeken zsúfoltság uralkodott, s ez kedvezett a konfliktusok kialakulásának. A kupecek pedig nem voltak restek, ha verekedni kellett. Zürösebbé akkor vált a történet, amikor előkerült a bicska. A következő eset 1947 nyarán történt. A szőregi Dimovics testvérek két darab lovat hoztak Makóra a havi állatvásárra. Betértek az egyik helyi kocsmába is. A testvérek, illetve a Szegedről jött Petrovics nevű lóalkusz és társasága között szóváltás alakult ki, ami pillanatokon belül verekedéssé fajult. A verekedés részt vevői székekkel és botokkal ütötték egymást a felek. Az italkimérő többi vendége a nagy verekedés közepette csak arra lett figyelmes, hogy az idősebb Dimovics eszméletlenül esik össze. A hason szúrt férfinek esélye sem volt a túlélésre. A gyilkossággal Petrovicsot és barátját, a szintén kupec Dimics Sándort vádolták. Egy idő után Dimics magára vállalta a bűncselekmény elkövetését. Egy fél évvel később, 1948 februárjában viszont kiderült, csak azért tette mindezt, mert Petrovics büntetett előéletűnek számított, ezért az ő büntetése jóval súlyosabb lett volna, így társa védelmében és a Petrovics által ígért pénzért cserébe kockáztatta a börtönt. A gyilkosságot valójában Petrovics követte el, aki 8 év fegyházat kapott, Dimicset felmentették.

40 Lókötők - lótolvajlás és lócsempészet A háború után a gazdák igyekeztek elpusztult, eltűnt lovaikat pótolni. Szó szerint mindent hajlandóak voltak megadni egy-egy lóért. Akár még nehezen megszerMNÚ 1947. május 23. MNÚ 1945. december 22.; 1946. január 5. MV 1947. június 18, 21.; MNÚ 1947. június 19, 21, 22.; DFH 1947. június 18, 19,21.; 1948. február 22. 160