A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Medgyesi Konstantin: Lovak, lókupecek és lóügyletek a koalíciós évek Makóján

fel tudják öltöztetni a város árváit és mennyi szociális ügyet elintéz, nem veszik észre. Éppen akkor is mikor kocsira ült, szociális ügyben járt - erre nem gondoltak."

31 Szántó képviselő azért hánytorgatta fel a polgármesterné lovas kocsizását, mert ekkoriban bevett gyakorlatnak számított, hogy városi közmunkára parasztkocsikat rendeltek be, hátráltatva ezzel a mezőgazdasági munkát és bőszítve a gazdákat. A szociáldemokrata városatya úgy gondolta, amennyiben az ilyen típusú protokoll utaztatásokat visszább szorítanák, a városi kocsik el tudnák végezni a szükséges feladatokat, és nem kellene közönséges parasztkocsikat behívni közmunkára. Kiss Imre polgármester szerint viszont a lótartó gazdák hozzáállásával van a baj, mert egyáltalán nem akarnak a közért tenni. Lovak, lovas kocsik - balesetek A korszakban gyakoriak voltak a lovakat érintő szerencsétlenségek. A szomorú esetek is mutatják, akkoriban a mindennapi élet milyen nélkülözhetetlen eszközei voltak ezek a jószágok. Lovak egyaránt voltak okozói és elszenvedői baleseteknek. Utóbbira a legsúlyosabb példa a Makó-újvárosi vasútállomástól nem messzire lévő átkelőn történt gázolás. 1947. szeptember 14-én este 9 óra körül Nagy Imre gazdálkodó kukoricát szállító lovas kocsijával kívánt áthaladni a vasúti kereszteződésen. Közvetlenül a gazda előtt egy autó ment, ami nagy port vert fel. A nagy sötétség és a porfelhő miatt történhetett meg, hogy a férfi nem vette észre a robogó személyvonatot. A lovak a közelgő szerelvény robajától megijedtek. Félelmükben megbokrosodtak, és a kocsit a sínpárra rántották. A mozdony elütötte a két állatot, a gazda szerencsésen, zúzódásokkal megúszta a balesetet. A helyi újságok a mai bulvárlapokat meghazudtoló módon számoltak be az eseményről: „A vágányon, mintegy 36 méterre az összeütközéstől feküdt az egyik ló darabokra szaggatott hullája. A sínpárok között 96 méterre voltak szétszórva a másik ló végtagjai és az összeroncsolódott törzs. A sínek között mindenütt vérfoltok, húscafatok. A vágányon megalvadt vér sötétlett. Odébb a kocsi darabokra tört maradványai jelezték a lezajlott tragédiát. A mozdony kerekei véresek voltak. A lámpa el volt törve, a légfékeken véres húsdarabok lógtak." - eddig a több mint szemléletes tudósításrészlet, amely azért is tanulságos, mert képet ad arról, milyen elemeket is képes volt felhasználni a korabeli sajtó.

32 A lovas kocsi balesetek oka szinte mindig az volt, hogy a jószágok valamitől (például az akkoriban még nem elterjedt, de már a vidéki országutakon is megmegjelenő autóktól, mint szokatlan járművektől) megijedtek, és emiatt megbokrosodtak. S innen már egyenes út vezetett a tragédiákhoz. 1946 augusztusában történt: Raffai Ferenc földjéről igyekezett haza makói házába, mikor szembe jött egy autó, a lovak megvadultak, a gazda hiába igyekezett megfékezni az állatokat, azok eszeveszett vágtába kezdtek. A férfi nem tudott megkapaszkodni, a lovak közé esett, azok keresztül gázoltak rajta. A gazdálkodó koponyaalapi törést szenvedett és az éjszaka folyamán belehalt sérüléseibe.

33 31

MVL19kgy./1946. 32 MNÚ 1947. szeptember 16. 33

MNÚ 1946. augusztus 13. 158