A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

N. Szabó Magdolna: Bálint Sándor tárgy- és dokumentumgyűjteményéről és az emlékkiállításról a centenárium ürügyén

nok és álló vitrinek tagolják a hatalmas teret, így alakult ki a szoba-enteriőr fala is. Az installáció összességében egyszerű, a visszafogott színvilág, a komolyságot sugalló vitrinek mind a kiállítás fő tartalmi, gondolati lényegét kívánja hangsúlyozni. A belépőt szemközt a dolgozószoba látványa fogadja a hívogató festményekkel, domborművekkel. A tekintetet azonban felvezeti a bejárattól balra elhelyezett, eredeti nagyságában és szépségében megjelenő, ácsolt oszlopokra emelt napsugaras oromfal. A deszkaoromzat Bálint Sándor szűkebb pátriája, Alsóváros népi építészeti hagyományait idézi. A Nagyárvíz utáni Paprikaváros (Alsóváros) valamikori egységes utcaképét meghatározó, „istenszemes" oromdíszek a szegedi nagytáj paraszti kultúrájának jellegzetes motívumai. Ő maga is előszeretettel foglalkozott a mögöttük lakók kultúráját, hagyományát sajátos módon tükröző deszkaormok világával. A kiállításon felállított darab az utolsókból való. Emlékeztet a régi Alsóvárosra, az otthonos, bensőséges környezetre, amelybe a tudós beleszületett. Múltat és jelent köt össze, valóság és jelkép egyszerre. Az ácsolt gerendákon álló oromzat a parasztházak utcafrontját idézi. Alatta szimbolikusan is egy belső világba lépünk. Egy élet mozzanatai tárulnak elénk, Bálint Sándor gyermek- és ifjúkorának fontos eseményei, szülőföldjének kitüntetett helyszíneivel, kedvelt szakrális tereivel. A tudós életrajzát nyomon követő tizenegy tabló természetesen a Pálfy utcai szülői házzal indul. Az első falfelület kezdő, ferdén fekvő tablóján mintegy mementóként állítunk emléket a szülei által építtetett, két utcára tekintő, módosabb külsejű, alápincézett, eklektikus vakolatdíszes, magas téglakerítéssel oltalmazott háznak. Itt töltötte gyermekéveit, de még feleségét is ide hozta haza. Itt fogadták édesanyjával a paprikahasító asszonyokat, itt hallotta a legszebb és legtitokzatosabb alsóvárosi történeteket. Két háborút vészelt át a ház. Túlélte a bombázásokat, amikor a Nagyállomást célzó lövedékek a környező házakra tévedtek. Az egészen jó állapotban lévő szülőházat 2004-ben mégis lebontották. Egyes részleteit a bontás előtti pillanatokban örökítette meg a múzeum fényképésze. A végnapok utolsó, s immár egyedülálló képei az 1900as eredeti tervrajzzal együtt láthatók. Fontos darabok a családi kötődésű, eredeti fényképfelvételek, festmények az életutat bemutató tablók között. A Brenner-testvérek fotóműterméből származó nagyméretű, keretezett párosképen édesanyja és édesapja láthatók még Bálint Sándor születése előtt. Viseletük, tartásuk a korabeli alsóvárosi gazdák társadalmi pozíciójáról árulkodik. Tudjuk, hogy ez a kép fontos helyet foglalt el Bálint Sándor környezetében és emlékei között is. Gyermek- és fiatalkorát megörökítő felvételek alig maradtak reánk. Ami a hagyatékban megtalálható volt, az mind bekerült a kiállításba. Említésre méltó darab az az édesanyjáról festett portrékép, amelyet Szili Török Dezső festett 1937-ben. A festmény jobb és bal oldalán található tablók a felmenőkkel, a tudós gyermekkorával, Alsóvárossal foglalkoznak. A Szegedet és a kegyesoskolát ábrázoló közismert korabeli metszetek is az életrajz témakörében kaptak helyet. Ugyanígy megtörik a tablók monoton sorát a róla készült fiatalkori portrék, a folklórkutató Kálmány Lajost, a nagy elődöt fotografált eredeti vizit-portré és a piarista tanár, Sík Sándor fényképe. A piaristáknál eltöltött évekről több kisebb emlék, év végi Az oromzat Szűcsné Kopasz Kinga tulajdona. Köszönet a köcsönzésért! 13