A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Fodor Ferenc: Egy kiskunhalasi kertészcsalád története

Mielőtt tovább folytatnánk e szinte hihetetlen sikertörténet részletezését - az eddig leírtak igazolására is - a korabeli sajtó alapján ismerjünk meg néhány véleményt Tallér Vendel eredményeiről! Lakatos Vince így írt 1937-ben: „A zöldségtermesztés még igen messze van a Kiskunságban attól, amit Nagykőrös és Kecskemét produkál. De ezen a téren is van példamutató: Tallér Vendel. Ez a kis cingár ember, mint napszámra járó szegény paraszt vonult be a nagy háború alatt és rokkantán jött haza. Favágásból, nádvágásból összekoplaltak a feleségével egy tehénrevalót. Esztendőre borjújuk is lett, azután néhány malac. 1921-ben eladta a jószágokat és vett 12 hold olyan rossz homokot, hogy még a kutyatej is kisült benne. Tallér Vendel is a bucka oldalába épített odúban kezdte meg 1921-ben a sivatag honfoglalóinak életét. Ma piroscserepes, szép tanyájában meséli el a maga történetét. Először a buckákat kubikoltuk el s rozsot vetettem. Olyan hitvány ocsú termett, hogy a gépesek nem akarták elcsépelni. Következő évben 50 ölön zöldpaprikát termeltem. Egy kosár paprika több hasznot hozott, mint egy mázsa rozs ára volt. Akkor ütöttem a homlokomra: ilyen helyen, ahol az 50 holdas parasztgazda felesége is a piacról viszi haza a zöldséget, kertészkedni kell. Évről-évre nagyobbítottam a konyhakertészetet, bulgárkutat ástam, aztán megkezdtem a gyümölcstelepítést. Ma négy hold kertészete, öt hold gyümölcsöse van Tallér Vendelnek, háromezer termőfával. Április 15-én már szállította Budapestre a 4 pengős tököt, három pengős uborkát és 15 fillérért árulja darabját a zöldpaprikának. Az elmúlt nyáron 10 000 pengőt hozott az egykori poszahomok. Ahol 16 évvel ezelőtt két birka is éhen döglött volna, ott most Tallér Vendel családján kívül négy állandó gazdasági cseléd találja meg évi kenyerét." 5 A Magyar Nemzet tudósítója „A homok hőse Tallér Vendel" címmel a következőt írta: „....ezek a színmagyar homoki népek, akiket ittfelejtettek a sivatagban királyok és császárok, amikor idegenből hozott telepesekkel népesítették be a zsíros, fekete bácskai és bánáti földeket, egyedül csak a leleményességükre és inukszakadtáig végzett kemény munkájukra voltak utalva. Segítséget nem adott, s tulajdonképpen ma sem ad nekik senki... A tanya mellett hosszú sorban üvegágyak állnak, s hatalmas szép barackos.... A világháborút végigharcoltam a 38-asoknál és 1918 Mindszentjén kerültem haza. Másnap hajnalban már elszegődtem nádat vágni, mert nem volt egy falat kenyerem sem.... Aztán pár évig ketten álmodoztunk a feleségemmel, hogy csak akkora darab földet adna az a nagyon jó Úristen, amit egy bárányfelhő árnyéka betakar. Hogy ne kelljen másnak a lábakapcája lenni. Még pirosítógyökeret is ástunk a buckákon, de csak éjjel, mert az olyan utolsó foglalkozás, hogy csak a nagyon szegény emberek csinálják... 1922-ben kiszemelt magának az eresztői pusztán 12 hold sívó homokot. Pénzzé tette minden jószágát s megvette 100 000 koronáért... Hát olyan is volt ez a homok, hogy a dalos madár is sírva szállt el fölötte... Kiválasztottam egy helyet, ahol hosszú gödröt nyalt a buckák között a szél, ott dekungot vágtam a domb oldalába. Abban laktunk ezután öt esztendeig... 5 Lakatos V. 1988.39. 132