A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Fodor Ferenc: Egy kiskunhalasi kertészcsalád története

vájt putriban laktak. 1926-ban végre sikerült rendes vályogházba költözniük. A vályogot saját maguk verték, a három helyiségből álló házat is maguk építették. Tallér Vendel továbbra is napszámra járt, mígnem a halasi piacon meglátta, hogy egy aszszony a garabolyban lévő, szép paprikáját milyen jó áron adta el. 1929-ben a birtokból kiszakított, mintegy száz négyszögöles területen ő is megpróbált paprikát termelni. Az eredmény fölbátorította. A következő évben egy eresztői gazdától hegyhúzót és lovakat kért, és több hold földet elegyengetve, alkalmassá tette azt a kertészkedésre, illetve gyümölcsös telepítésére. 1931-ben egy hold kajszibarackost telepített. Ezzel párhuzamosan három hold területet tett zöldségtermelésre alkalmassá. Katona korában Szerbiában járva látott először bolgárkereket. (1. kép) A Soroksár környéki kertészektől azután pontosan elsajátította a kerék működési elvét. 1932ben fogadott emberekkel mintegy harmincöt méter hosszú, tizenöt méter széles öntözőgödröt ásatott az arra alkalmas laposabb területen, melynek az oldalát kideszkáztatta. A gödör végénél, családja segítségével megépítette saját vízkiemelő kerekét. Ez ugyan összetört, de 1933-ban megjavították. A kerék átmérője négy méter, a hajtó fogaskerék átmérője 2,2 m, a húzókerék alsó átmérője 1,2 m, felső átmérője 1,1 méter volt. A vízemelő keréken 22 vödör függött. Egy vödör kb. 20 literes volt. A bolgárkereket ló húzta.

4 A kerékhez 800 méter hosszú csatornarendszer kapcsolódott. A magasabban fekvő főcsatorna cölöpökön fekvő deszkákból készült, míg a homokba ásott csatornák fala két centiméteres, cementes malterral volt erősítve. „A sorok ki voltak borozdálva, azt engedték tele vízzel. Mikor elég volt, elrekesztették homokkal, az három napig bírta. " A kereket 1938-ig használták. Ezután motoros szivattyúval öntöztek. Közben a 12 holdas birtokon a három holdas öntözött terület és a három hold erdő mellett öt holdra bővült a gyümölcsös, és egy hold szőlőt is telepítettek. 1938-ban (különösen jó évnek számított) mintegy 450 mázsa kajszibarack termett. 250 mázsát a halasi Schneider cég és a Hangya Szövetkezet, 100 mázsát a halasi szeszfőzde, 100 mázsát a keceli szeszfőzde vásárolt fel. (2-3. kép) A gyümölcsös mellett a kertészet is kiválóan teljesített. A megtermelt paprikát, ludájtököt és egyéb zöldségfélét Budapesten Guranov Lajos bolgár nagykereskedő segítségével értékesítették. A birtokon Tallér Vendel négy családnak nyújtott biztos megélhetést. Mivel takarmánytermeléssel nem foglalkoztak, kukoricát, gabonát Mélykúton, Jánoshalmán „vásárolták", cserélték zöldségféléért. A trágyát a lovas laktanyából vásárolta. A melegágyakba lótrágyára volt szükség. A Schneider cégtől baromfitrágyát kapott, szalmáért cserébe. A szalmát is úgy vásárolta. Egy alkalmazott egy fogattal az év nagy részében csak a trágyát hordta. Legnagyobb mértékben a fehérpaprikát termelték. „Ezt a paprikát úgy hívták, hogy halasi tejfehér. Ezelőtt öt-hat évvel, még volt egy családnak a magjából. A Szuper Cecei hasonlít rá. A vége egy kicsit begyűrt volt. Édes volt. Nincs már aki el tudná mondani, de állítólag apósom termesztette ki. " Az árut nagy vesszőkosarakba rakva, zsákvászonnal körbevarrva szállították. (4. kép) 4 A bolgárkerékről készült makett a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban látható. 131