A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

N. Szabó Magdolna: Bálint Sándor tárgy- és dokumentumgyűjteményéről és az emlékkiállításról a centenárium ürügyén

szempontok érvényesítését a tárolás, rendszerezés, feldolgozás terén. Igaz ez a Bálint Sándor-i életműből hátramaradt tárgy és dokumentum együttesre is. Külön gondot kell fordítani a gyűjtemény jellegére, mely együttvéve tudománytörténeti jelentőségű, típusait tekintve pedig számos szakterület számára hordoz pótolhatatlan értéket. A papír alapú, keretezett vagy keret nélküli műtárgyak, metszetek, imalapok, ponyvák, szentképek ezrei tudatos gyűjtőről árulkodnak. A főként tematikai, művészeti, ikonográfiái, nyomdai szempontok szerinti csoportosítások mellett megfigyelhetünk a készítés helye alapján elkülönített gyűjteményrészeket. Előfordul, hogy ezek kiemelését még maga Bálint Sándor végezte el (pl. a nagyszombati fametszet sorozat 1700 darabja). Jellemzőbb azonban, hogy a főként vallásos tárgyú ponyvák, szentképek utólagos átrendezés folytán kerültek egymás mellé a teljesség igénye nélkül, így sokszor nehezen követhetők a tárgytípusok elkülönítésének szempontjai. Ugyanez elmondható a kéziratos dokumentumokról, amelyek a legnagyobb arányban vannak képviselve a gyűjtemény egészén belül. A kiállítás előkészítése során egyszerre kellett tiszteletben tartani az egyes tárgycsoportok egymás mellettiségét, ugyanakkor figyelembe venni az egész életműhöz való viszonyukat. Bálint Sándor nagy gonddal gyűjtötte egybe a katolikus magyar nép magánájtatosságának szellemi és tárgyi megnyilatkozásait. Szakrális néprajzi gyűjtéseinek szempontjait számos tanítványában magként hintette el, példát teremtve az addig figyelemre kevéssé méltatott terület bámulatra méltó gazdagságát felismerő kutatásaival. „Szeretnék minél több faluban megfordulni, részben gyűjteni, részben a szakrális művészetet megfigyelni" - vallotta Szilárdfy Zoltánhoz írott levelében.

10 Különös gondot fordított a búcsújáróhelyek világára: a búcsút járó emberre, s a helyek szakrális erejét őrző kegyképekre, kegyszobrokra. Az ezeket ábrázoló szentképek, kézzel festett pergamenek, metszeteiket címlapjukon őrző ponyvák, imalapok, - melyek a legismertebb budai, pozsonyi, nagyszombati, bécsi, szegedi és más nyomdai műhelyekből kerültek ki - füzetek és egyéb kisnyomtatványok százai leltek nála gazdára éppúgy, mint a templomokban, plébániákon, elhagyott padlásokon talált, legendákat őrző festmények, kegyképek vagy kolostormunkák. Rendkívül értékesek a 18. századi, szentek ereklyéit őrző, ritkaságszámba menő apácamunkák, a szegedi vonatkozású, illetve a szegedi nagytáj vallásosságához kötődő kegykép-ábrázolások. Feltehetően nem csekély anyagi áldozatot is vállalva gyarapította a 18-19. századi fa-, kő- és rézmetszetű szentképeit. A 20. századi színes nyomatok, hazai és külföldi vonatkozású kis szentképek típusainak szinte mindegyike jelen van a hagyatékban. Tanítványaitól tudjuk, hogy mennyire szerette a vallásos témájú kortárs művészeti alkotásokat. A 1940-50-es évek kisgrafikai nyomtatványai szép számmal találhatók gyűjteményében, az újmisés emléklapok, gyászcédulák mellett. A népi szakralitás jellemző darabjai, a keretezett szentképek, szobrocskák, feszületek, ima- és énekeskönyvek, a kéziratos énekes füzetek, öltöztetett viaszszobrocskák és egyéb kegytárgyak tucatjait gyűjtötte nagy műgonddal, melyek mindegyike megtalálható itt. De meg kell említenünk a világi tartalmú nyomtatványokat, ritka nótásújságokat, vőfélykönyveket, paraszti feljegyzéseket is. 10 Szilárdfy Z. 2003. 79. 10