A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Szűcs Judit. Maszlag János (1883–1966) öreg halász életrajza

akkor lementünk, hozzáfogtunk dagasztani. Mikor vége lett a dagasztásnak, akkor megint fel kellett jönni, és ott voltunk az őrséggel együtt. Mán akkor tudtuk, hogy mi vár ránk, ha rájönnek a sikkasztásra. Megint visszajöttek az urak és lementünk szakajtani. Ekkor már be kellett gyújtani a kemencébe. Hont Pista volt a fűtő. (84) Meggyújtotta a tüzet, a kéményben a zárót elzárta. Lett olyan füst, hogy az urak mind feljöttek. Akkor lett ám, azonnal takarítás. Két zsák tészta jött össze a vizsga után. Kisült a kenyér, átnéztek mindent, sehol nem találtak meg semmit. Mikor elmentek az urak, akkor összeszedtük a kenyértésztát. Két zsákkal lett. Ekkor az orosz őrség nagy szlávábogomot kiáltott örömükben. Nem jöttek többször vizsgálatot tartani az urak! Ment a dolog tovább úgy, mint azelőtt, annyi különbséggel, hogy megkezdtük a feketézést. Mi hárman lettünk együtt: én, egy tiszapolgári fiú meg egy csépai fiú. Vettünk a lavkában fehér lisztet, vettünk egy jó disznót húsz rubelért. Levágtuk, a zsírját kisütöttük, megkezdtük a mákos kalácsot meg a fánkot sütni. A húst megsütöttük, a csontos részét megfőztem magyaros paprikásnak. Minden héten egy disznóval elbántunk. Elkészült a mákos kalács meg a fánk, megsült a hús, megfőtt a paprikás. Az őrség is, mi is ettünk amennyi kellett. Odajöttek a civilek is, vették a fánkot meg a paprikást. Nagyon tetszett nekik. (85) Jól ment a dolog, minden héten igencsak egy disznó elfogyott. Lett pénzünk minden héten. A pékség mellett volt egy öreg varga. Hat jó malaca volt neki, mindnyáját mink vettük meg. Mikor elfogyott az öreg vargától, másutt kellett venni. Láttam az öreg vargát, mikor varrta a csizmát. Tű helyett disznósörtét használt, úgy bele volt fonva, hogy nem szakadt ki belőle. Egyszer úgy jártunk, hogy vettünk egy disznót. Jó távol volt a pékségtől. Elmentünk érte a kétkerekű vízhordó kocsival. Ez volt a legnagyobb, amit vettünk. Úgy mentünk el, hogy ottan megöljük és úgy hozzuk el. Megfogtuk a disznót, beleszúrtam a kést, a disznó megugrott, elszalajtottuk. A városnak ez a része magaslat volt. Ahogy elszalajtottuk, ott volt a magaslat széle, azonnal lezuhant a mélységbe. Ahová leesett, ott maradt. Menni kellett nagy kerülő úton. Mikor megtaláltuk, akkor meg volt dögölve. Két orosz katona is volt velünk. Jót nevettünk rajta a disznóölésen. (86) Jó sorunk volt a pékségben. Sütöttünk töpörtős pogácsát is, ez már állami barnalisztből sült, ebből volt a legtöbb haszon, erre nem volt semmi kiadás. De hát úgy szokták mondani: semmi sem tart örökké. A sors megirigyelte a jó sort. Egyszer, mint minden nap, jöttek kenyér felvételezésre. A szerb foglyok is ott voltak kenyérért, összeszólalkoztunk mink magyarok meg a szerbek. Összevesztünk. Mink se hagytuk magunkat, késre kerültünk. Jöttek volna le a pékségbe, mink mentünk volna fel. Nem bírtunk. Akit elkaptak, annak adták az átszállót. Egy elszaladt a szállásunkra avizálni, hogy mi van a magyarokkal. A német parti úgy, ahogy voltak, ingben-gatyában jöttek, késsel meg baltával. Mikor odaértek, azonnal lett halott. Mi is lerántottunk egy párat, úgyhogy lett olyan heves harc. Az orosz őrség nem bírta elejit állni, mert az őrség a magyarok és németek mellett állt. Az orosz készültség vonult ki a helyszínre, egy orosz őrnagy vezetésével. A készültség a szerbeket elhajtotta a pékségtől. Az őrnagy csak nézte, hogy még ilyet! (87) Féltünk, hogy mostmár lesz nagy baj ebből az összecsapásból. Meglett a vizsgálat. Nem lett semmi baj, sőt még az orosz tisztek megdicsérték a magyar és a német hadifoglyokat. Ekkor aztán ketté kellett választani a szláv ajkúakat a magyaroktól 105