A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Kerekes Ibolya: Egy tápairéti tanya és lakói a 20. században

terítve. Az asztal végén ültek a nagyszülők, mellettük úgy sorrendben, ahogy a családok születtek, férjek, feleségek. Legvégén, a másik szobában fértünk el mi, unokák. Nekünk, a legkisebbeknek a gyékényön volt a helyünk. Csodálatos öröm, meghitt békesség, szeretet volt. " (K. F.) A hazatért szülőkről ettől kezdve gyermekeik közösen gondoskodtak: Annuséknál laktak, nyáron pedig fölváltva tanyán élő gyermekeiket látogatták végig. Rövidesen mindketten meghaltak: Kószó Ferenc 72 évesen, 1956. január 27-én, felesége, Molnár Rozália pedig 68 éves korában, 1956. december 24-én. Halálukkal jelképesen is lezárult egy korszak a család életében. Gyermekeik közül volt, aki egy ideig még megmaradt a maga földjén, de az ötvenes évek után elhagyták a Rétet. Annus Tápéra, Manciék Petőfi-telepre, Antalék Baktóba, Ilonáék Marosleiére költöztek. Egyedül Rozália (Battancs Józsefné) maradt férjével a Réten. A legidősebb fiú, Ferenc még 1941-ben a mohácsi szigetre telepedett át. „Feri bácsi még legény vót, mikor a Marosdűlőben fölépült neki a tanya. Aztán a Kerekes Julist vötte el feleségül.

25 Aztán gyütt a '32-es víz. Állt a víz a szobafődön. Aztán elköltöztek. Előtte elmönt többször is a Feri bácsi valakivel szétnézni ott. Mögegyezött ott egy svábbal, aki Csáktornyán lakott, annak vót ez a tanyája. így kerültek ük oda. '46 februárjában halt mög a Julis, de nem volt semmi, amivel elmöhettünk volna a temetésire. Átokházáig kisvasúton möntünk, mer' odáig járt. Onnan mán gyalog möntünk tovább. Eljutottunk Mélykútra, ott estelödött ránk, onnan indultunk el másnap. Onnan még 40 km Baja, Baja után mög még 20 km a sziget, ahun laktak. Amikor beértünk Bajára, fölvött egy lovaskocsi, de rossz makadámút volt, rázott nagyon. Elmöntünk a gyerökökér', a Feriér' mög a Paliér'. Akkor még gimnáziumba jártak Baján, albérletben laktak. Mögebédöltük, aztán indultunk gyalog tovább Nagybaracskára, aztán onnan még 2 km vót a tanya. A Julis húga, a Manci is velünk gyütt. Az aztán ottmaradt. A Bódi Julcsa vót az anyja, az intézte, hogy a Manci ottmarad, hogy gondoskodjon a gyerökökrül mög a házrul. " (id. К. А.) „1941. szeptember 20-án, szombaton költöztek el Ferenc bácsiék a mohácsi szigetre. Élesd 41. Ebbe a tanyába költöztek be. Egy nagyon szép virágzó gazdaság volt, szépen berendezett tanya, rendkívülien jó termőfölddel. Hirdetés útján jutott oda. Állami hirdetés volt, ugyanis a svábokat onnan kitelepítették. Ferenc bácsinak asztmája volt, ángyika pedig tüdőgyulladásból visszamaradó tüdőbetegségszerű betegséget kapott. Ezért települtek át a mohácsi szigetre. A levegőváltozás végett. És a belvíz miatt. Ugyanis 1941-ben nagy belvíz volt az egész Tápairéten. Ők a Marosdűlőben laktak, és nagyon belvizes volt a tanyájuk. A jobb megélhetés is vezérelhette őket, hátha ott könnyebb lesz. De nagyon rövid ideig volt ott az a komolyabb mögélhetés, hiszen háború jött utána, aztán mög jöttek a politikai változások. Az egész mohácsi sziget 1949-50-től állami gazdaság lett, és mind, ami 24 A Battancs-féle tanyát ifj. Lele József részletesen bemutatta és fényképekkel illusztrálta A Tápairét tanyái című tanulmányának 270 - 276. oldalain. 25 „Kerekes Jóska a dédapád, Kerekes János öccse vót. Annak a lányai vótak a Kerekes lányok, a Julis mög a Manci." (id. Kószó Antal) 171