A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Mód László: Egy szentesi állattartó gazdaság számadásai (1763–1769)

A levéltári források szerint a városban több jószágtartó gazdatársulás működött a 18. század második felében. A gazdaságok egy része területi alapon szerveződött. Ez annyit jelentett, hogy az adott városrészben élő gazdák alkottak egy-egy társulást.

25 A Felső részi gazdaság feltehetőleg a Felsőpárt, míg az Alsó Barom az Alsópárt állattartóit foghatta össze. A Pápista gazdaság feltehetőleg a katolikus Kisér városrész gazdáit tömöríthette. A forrásokban találkozhatunk olyan gazdasággal is, amely nevét a közösség megszervezőjéről vagy pedig a legtöbb jószággal rendelkező gazdáról kaphatta. Ilyen lehetett Kozák István gazdasága is, melynek itatókútját Török Urbán cselédjeivel együtt megrongálta.

27 A 18. század második felében a juhokat, a disznókat és a lovakat is pásztorok gondjaira bízták a szentesi gazdák. A forrásokban éppen ezért olyan társulási formákkal is találkozhatunk, amelyek disznók,

28 lovak

29 és juhok őrzésére és legeltetésére alakultak. A szentesi református egyház házassági anyakönyveiben a házasulandó férfiak között több alkalommal találkozhatunk pásztorokkal, akik helybeli gazdáknál vagy jószágtartó társaságoknál teljesítettek szolgálatot. 1789-ben Pólya György Rideg Mihály Felső ökör csordás mellett dolgozott. 1791-ben az ún. Szász Barmánál bojtárkodott Nagy István és Borza János. Az anyakönyvekből az is kiderül, hogy a nagyobb jószágállománnyal rendelkező gazdák saját állataik őrzését és legeltetését fogadott pásztorokra bízták. 1789-ben Felsőpárti Kiss Mihály fejős juhásza Vad János volt. A szentesi görög családok a kereskedés mellett marhatartással is foglalkoztak. Az 1790es években Kalló Koszta gulyása Pólya György, Haris János göbölyöse pedig Nagy István volt.

30 A gazdaság bevételei és kiadásai Szentesen a 18-19. század folyamán az állattartás az előbb bemutatott keretek között szerveződött. A gazdaság legfontosabb bevételi forrása az állatok után fizetett pénzből származott. A marhákért évente különböző összeget kért a társulás. 1764ben, 1766-ban, 1767-ben, 1768-ban és 1769-ben 12, 1763-ban 15, 1765-ben pedig 9 A református és a katolikus népesség különböző városrészekben élt. 1778-ban a már régóta használatos közigazgatási elnevezések a hivatalos ügyintézésben is elfogadottá váltak. A reformátusok az 1. és a 2. tized alkotta Felső részt vagy Felsőpártot lakták. A 3. és a 4. tizedből álló városrész, az ún. Alsópárt vegyes lakosságú lett. Az alacsonyabb fekvésű Kisért a katolikusok népesítették be. Barta László-Páhi Ferenc 1980. 10-12. 26 A levéltári forrásokból tudjuk, hogy a Pápista gazdaságnak a Királysági baromjáráson volt egy kútja. CsML SzF V. A. 102. a. 2. Tjgyk 1796. május 7. 27

CsML SzF V. A. 102. b/1. Tan. ír . 1779. 287. „Özvegy Nagy Mihályné Panaszkodik: hogy közelebb múlt esztendőbe megholt férje Balog Istvány Uramnak és több becsületes gazdáknak Nyáj Kanászsza Lévén, férje elöl Balog István Uram nak 26. öreg Sertéssé elveszet, minek előtte pedig megtörtént volna a kár, Kérte mind maga mind felesége a becsületes gazdaságot, hogy Látván az ö betegségét fogadgyanak más nyáj Kanászt, de a becsületes gazdaság azt nem cselekedte..." CsML SzF V. A. 102. b/1. Tan. ír . 1777. 254. 29 Az ún. Dobos ménesben 1789-ben 350 lovat tartottak. A számadó csikós Ádám Székely István, a két bojtár pedig Gál Ferenc és Sőti Bandi volt. Kis Bálint 1992. 381. 30 CsML SzF Mikrofilmtár. A szentesi református egyház anyakönyvei. 1.50/22. 196., I. 50/24. 198. 1741-1806. 53