A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Mód László: Egy szentesi állattartó gazdaság számadásai (1763–1769)

krajcárt volt az egy jószág után fizetendő pénzösszeg. Azoknak a gazdáknak, akik 1763-ban és 1768-ban kenyeret nem adtak, többet kellett fizetniük az állatok gondozásáért.

31 A gazdaság keretei között nevelt jószágok létszáma évente változott. 1763ban volt a legkevesebb (583 db), 1766-ban pedig a legtöbb jószág (711 db) a közösségben. A számadásokban a nyájforma megnevezésére a régies barom valamint a gulya kifejezés szolgált. A gazdaság pénzügyeit a számadó lajstromos gazda intézte, aki minden évben Szent György-napkor számolt el a közösség bevételeivel és kiadásaival: „...Minden Sz. György napkor a' Közönséges Gazdaságnak hallattára igy Szólván néhai Tóth Mihály Férjemnek. Hol vagyon a ' Gazdaság tőke pénze a ' melly most esztendeje meg maradott, továbbá, mit költött azon esztendőben a ' Gazdaságnak minden némú szükségeire, azontúl, mi volt a ' pásztorok bére, ezeket öszve computálván, annakutánna a ' marha szám mennyi lett légyen, és annakutánna az egész erogatioból egy egy darab marhára mi esett, Ugy pediglen hogy a' Gazdaság tőke pénze a' felvetésben minden esztendőként belé vétetödott, és annakutánna a ' melly tőke pénz ujolag meg maradott a' Laistromban minden esztendőnek a' végin fel jegyeztetett, melly dolognak igasságát a' Laistrom esztendőnként meg bizonyittya." Tóth Mihály 1763-ban Nagy Szál Istvántól vette át a hivatást. 1769-ben lemondott, mivel időközben a város egyik adószedőjének választották: „Ilymóddal folyván az Felső Részi gazdaság nak állapottya Toóth mihaly gazdasága alatt, Történt hogy szentes városába Adó Szedőnek tétetet, mely hivatal nem engedte az gazdaság dolgában való vigyázást" A tisztséget ezt követően Kovács János vállalta el. A számadásokat, azaz a bevételek és a kiadások jegyzékét egy írástudó személy, a nótárius öntötte írásos formába. A gazdaság az állatok őrzését pásztorokra bízta, akik munkájuk fejében meghatározott összegű bérezésben részesültek.

32 A számadásokból kitűnik, hogy a gazdaközösség által alkalmazásba vett pásztorok között munkamegosztás alakult ki. Az egymásnak való alárendeltség természetesen a bérezésben is kifejezésre jutott. A jószágállományért a számadó felelt.

33 Ő irányította a munkát, ellenőrizte a bojtárokat.

34 A gazdaság alkalmazottai egész évre szóló, meghatározott bért kaptak, amely különbö31 A kenyér feltehetőleg a pásztorbér része lehetett, habár a számadások nem tüntetik fel. 32 Az alföldi mezővárosok és falvak nagyjából azonos bérezésben részesítették a különböző rendű és rangú pásztorokat. A bérben mindig kifejeződött a gazdaközösség elismerése is. Törekedtek arra, hogy a pásztorok a bérből tisztességesen meg tudjanak élni, sőt még vagyonuk gyarapítására is lehetőségük legyen. Bellon Tibor 1996.146. 33 Egy 1799-ben lefolytatott perben a következőképp határozták meg a számadó és a bojtár felelősségét. ,Mert a számadó tartozik, minden kárnak meg térítésével, mind addig, méglen azt meg nem mutatthatya, hogy az. Kárnak ez. vagy amaz Bojtárja volt légyen az oka, vagy pedig eszköze..." CsML SzF V. A. 102. b/4. Tan. ír. 1799. 754 34 „ Meg esett az elmúlt 798^'

k esztendőben Demeter napja előtt való Vasárnap reggel; hogy a ' baromtól haza akarván jönni az öreg bojtáromnak Sallai Jánosnak meg hagytam hogy eö maradgyon a' marhával 's legeltesse a' Kút felé. a második bojtáromnak pedig azt parantsoltam hogy mennyen el a' Böszörményi Mihály Szállására bizonyos dolog végett, de úgy hogy itatásra a marhához viszsza mennyen, 's viszsza is ment." CsML SzF V. A. 102. b/4. Tan. ír . 1799. 754. 54