A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Markos Gyöngyi: A karácsonyi ünnepkör szokásai Makón

Az esztendő utolsó napjának szokási között megtalálható a szerelmi jóslás már említett néhány formája. Karácsony mellett szilveszter volt az ólomöntés kedvelt időpontja. Az ólomöntés legegyszerűbb formája az volt, amikor a fiatalok a kályha tüzénél egy kanálban ólmot olvasztottak, majd egy nagy kulcs fején keresztül vízbe öntötték. A hirtelen lehűlő ólom szeszélyes formában dermedt meg, amiből a lányok a leendő férj foglalkozására következtettek. A szerelmi jóslás másik formája a következő volt. Szilveszter estéjén lefekvés előtt tükröt kellett a párna alá tenni. Ha pontosan éjfélkor fölébredt az, aki tette, s az első szemnyitással belenézett a tükörbe, akkor meglátta benne a jövendőbelijét.

36 Emberéletre vonatkozott az a hiedelem, amely szerint szilveszter délután nem maradhatott a szárítókötélen senkinek a ruhája. Azt tartották, hogy akinek a ruhaneműje a kötélen marad, az rövidesen meg fog halni.

37 Újév (január 1.) A január elsejei évkezdés hosszú történeti fejlődés eredménye. A honfoglaló magyarság évkezdete a nomadizáló életmódnak megfelelő ősz vagy tavasz lehetett. A télközépre eső, karácsonyi, újévi (a téli napfordulónak megfelelő) évkezdés a napév szerinti időszámítással együtt honosodott meg Európában, s a római birodalomból terjedt el. Magyarországon a 16. századig karácsonykor kezdődött az év. Nyomokban fellelhető volt a régi római január elsejei évkezdés is. Erre utal Galeotto Marzio történetíró feljegyzése, aki Mátyás király udvaráról szólva megfigyelte: a magyarok január 1-én szirénát, azaz ajándékot osztogatnak. A 16. század elején is - még a naptárreform előtt -január 1-én volt az újévi ajándékosztás. Amikor a hivatalos évkezdés napja is január elseje lett, az újévi szokások részben átkerültek erre a napra, részben a karácsonyi ünnepen maradtak.

38 Az újévi szokások abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusban végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését. Ami az év első napján történik, az a néphit szerint később, az év során megismétlődik. Ezért az emberek újév napján nagyon sokféleképpen próbálták biztosítani maguknak a szerencsét, egészséget, bőséget az elkövetkezendő évre. Többségében az étkezéshez kapcsolódó hiedelmek maradtak meg legtovább. Makón is sok helyen szigorúan betartják, hogy szárnyasokat, tyúkot nem szabad ilyenkor vágni, mert az hátrakapar, ki-, illetve elkaparja a szerencsét. Disznót főztek, mert az kitúrja a szerencsét. Szemes terményt (lencsét, babot, kukoricát) azért kellett enni, hogy sok pénz legyen a háznál. Ugyanebből a célból fogyasztottak pattogatott kukoricát, tejberizst, köleskását. Szilveszterre, újévre rétest sütöttek a régi öregek, hogy hosszú életűek legyenek. Az első újévi látogatóhoz - a karácsonyhoz hasonlóan - szintén hiedelmek kapcsolódtak. Azt tartották Makón is, hogy férfinak kell lenni az első látogatónak, mert 36 MFM NA 222-71. 37 38 Tátrai Zs. 1990. 109, ill. Manga J. 1982. 406., Dömötör T. 1964. 160. 202