A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Markos Gyöngyi: A karácsonyi ünnepkör szokásai Makón

az szerencsét hoz a házhoz. Ha férfi jön a házhoz, tartották másutt, akkor fiúgyermek, születik, illetve a gazdaságra vonatkoztatva bikabornyú vagy csődörcsikó fog születni. Ha az első látogató újesztendő első napján nő, leánygyermek, illetve üszőborjú és kancacsikó lesz. Városunkban még néhány, másutt nem általánosan ismert hiedelem is megtalálható: Lencsét azért is kell enni, „hogy szépek lögyünk". Ha újévkor poharat ejt el valaki, jó éve lesz. Ha újévkor friss cipót szeg meg a lány, nem megy férjhez abban az évben. Vízkereszt (január 6.) Vízkereszt a napkeleti bölcsek látogatásának és Jézus megkeresztelkedésének napja. Katolikusoknál ezen a napon - más adatok szerint vízkereszt előtti este történt a templomban a vízszentelés. A szentelt víz sok mindenre alkalmas a néphit szerint. Makón „a hazavitt szenteltvízzel kereszt áldásban csapkodtak szét az udvaron, hogy az Isten őrizze meg minden bajtól otthonukat."

41 A szenteltvíztartóban mindig kellett lennie. Ittak is belőle, de gyógyító céljára már nem emlékeztek. A vízszentelés után került sor a házszentelésre. „Házszentelésre a pap is kiment-bár Makón ennek nagy keletje nem volt. Szenteléskor az ajtószemöldökre a napkeleti bölcsek - Gáspár, Menyhért, Boldizsár - kezdőbetűit és az évszámot írták fel. Pl.: G+M+B-1980 vagy 19-G+M+B-80. Voltak, akik a kutat és az istállót is megszenteltették, hogy az Isten áldása legyen az állatokon."

42 Itt kell megemlíteni, hogy előfordult a városban: református család is „áthívta" a szomszédból a katolikus papot házuk megszentelésére, aki ezt meg is tette. A napkeleti bölcsek neve ez esetben nem került felírásra. További kutatást igényel, hogy a betlehemezésnél említett „csillagjárás" a háromkirályok köszöntőjének maradványa-e? A karácsonyi ünnepkört vízkereszt napja zárja, hagyományosan ekkor bontották le a karácsonyfát. Makón általános lehetett, sok helyen ma is élő szokás, hogy a lebontott karácsonyfát a tyúkól padlására teszik. "Oda költött tönni, hogy a baromfi ne pusztuljon....a mai napig is odatöszöm, osztakkor majd a másik karácsonykor, mikor van új, akkor azt eltüzeljük és ott lösz a másik. Tartom még, éppúgy, mint a diót meg a bablevest, meg a mindönt karácsony estéjin. " Hasonló szokáscselekmény volt ismert Földeákon, valamint a makói kirajzású Marosleién: ott a már lekopasztott karácsonyfát nem volt szabad eltüzelni, sem szemétdombra dobni, hanem a disznóólhoz vagy annak eresze alá kellett feldugni. Érdemes megjegyezni, hogy hasonló szokáscselekvéssel a Bakony és a Balatonfelvidék német és magyar ajkú falvaiban találkozni, „...sok helyen a karácsonyfát az ól tetejére dobták, hogy a rontástól megóvják vele az állatokat, amely hiedelem alapja az ünneptől megszentelődött örökzöld paraliturgikus szentelményként való kezelé39 JAM A 19740 Tóth F. 1982. 118. 41 Uo. 42 Uo. 43 MFM NA 1142-95. 203