A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Kerekes Ibolya: Egy tápairéti tanya és lakói a 20. században

Apósa halálát követően eladta egyik sógorának (Jakó sógornak) a tápai házat. Öt gyermekével (Rozália, Ferenc, Annus, Manci és a márciusban született Antal) 1920 júniusában költözött ki a Tápairétre, a pajori kis házba. Később még két gyermeke született a tanyán: Ilona és János. „ Osztán kicsi vót az a tanya. Lakható vót az mindönféleképpen, csak kisebb vót. Abba is vót kamra, mög a konyha - onnan fűtöttek, ... mög ëgy szoba ... Előtte mög ëgy nyitott gang vót. Mög aztán mellette vót ëgy istálló, a kamra után. Aztán vót a dudvarakás. ... A kikőtözés után is ilyen vót, csak nagyobb lőtt, mer' 28-ba mögnagyobbították, mög a dudvarakás után építőitek még ëgy marhaistállót is. Osztán a dűlőútfelé vót még ëgy konyha, ëgy kisebb. Az ereszbű vót csinálva. Vályogbul rakták. Mindön vályogbul vót. " (id. К. А.) Jó minőségű feketeföld volt ott, s mivel a Rét többi részénél - Lebőhöz és a Sírhegyhez hasonlóan - valamivel magasabban volt, az esőzések illetve áradások után hamar lefolyt róla a belvíz. Búzát, árpát, zabot, lucernát vetettek elsősorban, a ház melletti veteményesben pedig önellátásra termelték a zöldségféléket: krumplit, babot, paprikát, káposztaféléket, paradicsomot. A kiköltözés utáni első években még gyékényeztek tovább - ahogy azt Tápén lakva megszokták. „Apám művelte a szülémnek a födj ét is. Amikó vitte a piacra a herét, engöm elhitt kocsipásztornak, mög hát adtam neki le a herét a pallásrúl, ű mög rakta a kocsira. Szegedre jártunk be piacra. Anyám mög szűtt, ... szűtt... Minkgyerökök mög sodrottunk ijant. Mögvót ám a lecke, hogy hát hány karóhoz hány szálnak köll lönnie. Osztán mink sodrottunk, mög hámiztunk este. Elsőbb ami a szélin vót, ászt le köllött szödni. Simára. Asztán mikó ászt Vesződtük, akkó asztán tovább bontottuk. Abbul szűtték a gyékényt. Ami oszt először lehullott, abbul csináltunk kötelet. Herét kötöttünk vele, mög szárat. Arra jó vót. ... Apám nem mönt gyékényt szödni, asztat úgy vötték a kufáktú. Akiknek leadták a gyékényt, attú vötték. Csak télön csináltuk, nyáron nem vót erre idő. Később ugye mán mink is mögerősödtünk, több főddé ' vergődtünk, akkor mán nem vót arra idő. Elejibe vót az. János mán nem is sodrott ijannal. Tán még Ilus se. Még Manci mög Annus csinálták. " (id. К. А) A pajori 6 hold mellé dédapám 25 éves lejáratra kapott még 5 hold földet Vitéztelepen az I. világháborúban töltött katonaéveiért.

13 Emellé az évek során sikerült még vásárolnia néhány hold örökföldet a Kispajorban, s a földárveréseken, licitálásokon bérelt földekkel együtt 1933-ban már összesen 30 holdon gazdálkodott. A bérföldek a tanyától távolabb estek, volt olyan is, amely a Tisza túloldalán, a Völgyközben terült el, sőt az algyői határban is műveltek bérelt földet. Az egész család együtt dolgozott, a nagyobb munkák idején a Tápén lakó rokonok, vagy a tanyai szomszédok kisegítették egymást. A szántóföldi és az állatok körüli teendők ellátásában egy béres segítette a munkát. "Ëgy bérös igencsak vót, de hát együtt dógoztunk mi azzal mindég. Ëgy hely ön vótunk, egyet öttünk, nem vót ott külön semmi. " (id. К. А.) 13 "Kószó Ferenc: (...) Katonai kötelezettségének a 46. gy. ezredben tett eleget Szegeden. (...) A háború alatt az orosz, olasz és szerb frontokon harcolt, mint tizedes szerelt le." In: Csongrád vármegye - Személyi adattár 1938. Bp., 268. 14 Ezeken a Hátakon 5-10 évre adta bérbe a város a földet annak, aki a legtöbbet ígérte érte. 160