A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Kerekes Ibolya: Egy tápairéti tanya és lakói a 20. században

A szántás, vetés, aratás a Tápairéten kialakult általános rend szerint folyt.

15 A földet trágyázták, és bizonyos időközönként lucernát vetettek a termőerő megújítására ott, ahol valamilyen ok miatt nem tudtak trágyázni. Sokáig megmaradt a kaszás aratás. A gépes cséplés mellett az árpát lóval nyomtatták. Kószó Antal bácsi így emlékezett vissza erre: "Vót mán cséplőgép, de mink még csépöltünk lóval is. A nagyudvarba ' vót a szérűs rész. Az aratás után még várni köllött égy kicsit, mert a gabona még ért. A szár, az nevelte tovább, mög érlelte. Egy-két hét múlva mán nyomtattunk. De búzát mink nem nyomtattunk mán, csak árpát. Az könnyebben tört sokkal. De nagy munka vót ám az! Nagy! ... Nagy vót a szűrű, jó 20 méter. Kerek vót, keményre mögcsináltuk, mert mindég úgy vót tartva, hogy szívós lögyön. Né száraz lögyön, se nem vizes. Olyan kemény vót ám az alja, mint ez az asztal! Ászt az olyan sima volt, hogy lehetőit söpreni ászt a gabonát. Úgy vót beágyazva, hogy a kalász volt a földön, a tüve vótfőfele. ... Négy lóval jó volt, mög vót mikó hat lóval ...Az mégjobb vót, mer' a lovak cibálták egymást, húzták egymást. De hogyha két ló vót, azzal nagyon rossz vót nyomtatni, mert az húzta az embört. Nyakig ért a gaz, meleg vót, belesütött a Nap a szömbe! Nehéz vót! Oszt akkó a ló fordult egyet, akkó egy lépést elébb möntem. Mögént fordult, mögént elébb. így haladt körű mindég, körű, körű... No most akkó, mikó mán jó sokáig letaposták, mán nem nagyon vót kalász rajta, akkó forgatták. Ereggy lé a kocsihoz! Osztán öttek a lovak, oszt akkó apámék mögforgatták. ... Aztán mögént még taposta a ló, aztán égy jó óra múlva mán akkor az kezdőit szalma lönni, a szára puha vót. Akkó a puháját Vesződték onnan. Kényelmesebb vót aztán. Ez mönt így. Háromszor négyször, ötször le lőtt szödve. Akkó aztán még a szömet is tapostattuk. A tokiászokat letaposta rúla a ló. Akkó mán könnyű vót. Akkor volt nehéz, mikor az embör nyakig vót szalmával, mög meleg volt. Az nagyon rossz volt! ... Akkor aztán összedúrtuk, összelapátoltuk rakásba a szömet. Akkor aztán vót ilyen falapát, oszt így földobtuk a lapáttal. Volt még a fölöző, ammög olyan nagy háló volt. Olyan nagy, hosszú nyelőn volt az a háló. Olyan vót, mint a halászháló. Akkor aztán avval fölözte. Fődobta a koma, a szél valamit kivitt belűle, ami mög piszok rajtamaradt, azt a fölöző szödte le. Lehúzta oldalra. No oszt akkó ez mönt kétsző', hogy át lőtt dobálva. Aztán mög vót a nagy szelelőrosta. Mönt belefele vödörrel a mag, oszt aztán azt hajtottuk. A szelelővitorlák szépen kifújták a polyvát. Akkó mán tiszta vót, möhetött a pallósra. A szalmáját mög állat alá használtuk. Fűteni nem vót olyan jó vele, mert puha vót. Fűteni a búzaszalma jobb vót, keményebb vót a szára, jobban égött. Ezt inkább aljnak használtuk. " A gabonatermelés volt a család legfőbb bevétele. Saját szükségleteikre hagytak elegendő mennyiséget, a többit nagykereskedőknek adták el. "A gabonakeresködő mind zsidó vót. Nem vót másnak annyi pénze. Újságban hirdette, hogy mögvönné a termést. Mög hát érdeklődtek a gazdák, egyik a másiktul. Mán előtte egy héttel megüzente a zsidó, hogy ekkor hát itt lösz a hajó. Oszt akkó elvitték. ... 15 Bővebben: Molnár Imre 1971. 365-392. 161