A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Fodor Ferenc: Az öttömösi spárgatermesztés

László Mihály a saját mórahalmi földje mellett Szeged városától mintegy 200 hold földet bérelt Ottömösön, ahol jószágokat is tartott. 1942-ben ő telepített először 3 hold spárgát Mórahalmon. Napszámosokat fogadott, akik idővel ellesték a termesztés tudományát. Fia, kit szintén László Mihálynak neveztek, Öttömösre kerülve saját földjén szintén jelentős területet telepített az 1950-es évek elején. A spárga a laza homoktalajt szereti, mely tavasszal korábban felmelegszik, így a növény gyorsabban fejlődésnek indul. A laza szerkezetű talajban sima felületű, egyenes sípok (hajtások) fejlődnek. A gyökérzet 2-2,5 méter mélységre is lehatol a talajvíz szintjétől függően, tehát jól tűri a szárazságot. A spárga termesztése a mag elvetésével kezdődik. A magot általában mindenki maga szedte. A régi fajták idején kijelölték a legszebb sípokat adó töveket, ősszel ezekről szedték a magot. A vetésről Lippai János részletesen írt, a már említett művében.

13 A módszer az évszázadok során keveset változott. A magot jól megtrágyázott talajba, védett helyre, április elején vetették - esoróták - szemenként, 4-5 cm mélyen, „gyufaszálnyi távolságra", 45-50 cm sortávolságra. Az így bevetett területet magonciskolának nevezték. Az áprilisban elvetett mag 12-14 nap alatt kel ki, az időjárástól függően. A talajt állandóan tisztán kellett tartani, a sorokat ki kellett gyomlálni, permetezni, és szárazság esetén öntözni. Télen a hideg ellen fóliával takarták le. A második világháború előtt az „Argenteuili" francia eredetű fajta elterjedt volt Magyarországon. Termesztették még a „Braunschweigi", „Erfurti óriás", „Burgundi korai", „Schneekopf', „Conover's", „Mary Washington" fajtákat is. Ma már kizárólag hímsteril hibrideket vetnek - elsősorban holland és német fajtákat, mint például a Grolim, Gijnlim, Backlim, Thielim - mert azok mintegy 20 %-al többet teremnek a nővirágú egyedeknél. A növények több energiát fordítanak a sípok nevelésére. Ma a magonciskolát vetés után Agril fátyolfóliával takarják le. Ez megvédi a szélveréstől, és elősegíti a talaj mielőbbi fölmelegedését. A folyamatos talajnedvességet mikroszórós öntözőberendezéssel biztosítják. 13 Lippai J. 1664. 80. „Minek előtte elvetik, készítések el a földet. Némelyek jól megássák elsőben, két lábnij mélységre elvonszák a földet; es téglával, vagy kővel megflastromozzák alul, hogy a gyökér igen alá ne nőllyön, hanem inkább föllyül ki verje csimáit. Némellyek pedig, csak keményen öszve verik a földet, mint az szűrűben; azután Bárány szarvat, vagy darabonként, vagy aprón megtörnek, és azt rakják a földre, ennek fölibe, meg rostált földet töltenek, arra viszontag jól elrothatt apró ganét, és rostált földet. De avval nem köll szinte föll tölteni a vermet; a bé töltött földet, szép igyenessen meg köll gereblyélni. Ez meg lévén, igyenessen és körösztűl-által keskeny vermeket, vagy barázdákat csinálnak, és azokba egy arasznijra egy-mástúl, egy úyni likat ásnak, és mindenikben két, vagy három magot tesznek kikeletkor, hold tölte előtt; de szükség, hogy előbb megáztassák. És így, negyven nap múlván, ha meg-foganosznak, öszve-nőlnek: csak egy lészen belőlök. A kertit, magon is vetik, gyökéren is ültetik, valamennijre porhanyós, és kövérebb földben. Az magon költ Spárgának, két esztendeig nem vészi semmi hasznát ember, mert csak vékony alachon füve női: nem is köll őtet le-metélni, hanem gyomlálni köll, hogy az gyom el ne foitsa. Második esztendőnek végén, az-az őszei le-metélhetni, és jó kövér ganéival télre bé-födni, akár galamb, akár tyúk ganéival. De mivel ezek a gyomot igen meg nevelik: azért, jobb juh ganéval föll-tölteni. Az után, hogy a gyönge Spárgának meg ne árchon a hideg, ló ganéval födgyek-bé, és kikeletig úgy tarchák. Kikeletkor, megént le-vonnyák a ló ganét róla, és úy zíros ganéval meg-hínchék. Ezt első esztendőben-is meg-köll cselekedni: harmadik esztendőben, kövérebben nőinek az Spárgák." 115