A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Ifj. Lele József: Megállítottam az időt

Megállítottam az időt IFJ.LELE JÓZSEF (Szeged) Tápén születtem, ebben a mások által alföldi tündérfalunak nevezett Szeged melletti községben. Abban az évben, amikor kitört a második világháború. Az akkori falunak a Szeged felé eső része volt a Tigér-hát, az Algyő felé eső pedig a Fölvég. A ház, illetve annak nyári konyhája, amelyben születtem, a Kolozsvári utca 18. alatt volt. Apai nagyapámék háza állott a kétszázhúsz négyszögöles portán. Családi hagyomány szerint dédapám (Lele Ambrus) is itt lakott idős korában dédanyámmal, Nagy Terézzel együtt. Nagyapámék öten voltak testvérek: Ambrus, Lajos, Anna, Mihály és István. Utóbbi kettő voltak nagyapáim, lévén az apám Mihály nagybátyja legfiatalabb lányát vette feleségül. Mihály a módos Fodor családból vette feleségül Etelkát, István pedig a Vincze (Bálint) család Anna leányát. Dédapámat a mai legidősebbek öreg Ambrusként emlegetik, akinek akkor egyedi és különleges keresztnevét gyermekei már ragadványnévként viselték, s lettek ők az Ambrus gyerökök. Hasonló volt a helyzet apai nagyanyám esetében is. Édesapja Vincze Bálint volt, s a gyermekek lettek a Bálint gyerökök, s lett az apai nagyapám Ambrus Pista, a nagyanyám pedig Bálint Annus. Gyermekeik - István, Mihály, Antal és József - közül csak Antal vitte tovább a ragadványnevet. A ház ágasos csömölyegfal\d\ készült, náddal fedték. Az utcai nagyháznsk két ablaka volt, melynek ablakszárnyai között vasrácsozat volt. Az oldalsó falon is volt hasonló ablak korábban, mivel a ház építésekor alatta kiskertet alakítottak ki. Amikor a színalját az utcáig nyújtották vályogfallal, akkor is megmaradt az oldalsó ablak, de szerepe már nem volt. Az udvarból szín alá, onnan a nagykonyhába jutottunk. Balra nyílt a nagyház, melynek hossza hét, szélessége öt méter volt. Jobbra nyílott a kamra. A nagyházban öt kenyeres kemence szolgált télen melegítésre, nyáron és télen kenyér és kalács sütésre, cserépedényes kosztok főzésére. Az 1930-as években a nagykonyhában is építettek sárkemencét, azt a szín alól fűtötték. A nagyházban a bal első sarokban állott egy négy fiókos sublót. Fiókjaiban nagyanyám ruhái, a tetején fajansz és porcelán csentrösök (komaedények, festett oldalú bögrék, kisebb-nagyobb szentszobrok, üvegpoharak, amelyek a hófehér és csipkés szélű sublót terítőn pihentek. A legalsó fiókban mosott és vasalt lepedők, kivarrottas végű párnahuzatok, firhangok (függönyök), koleda (ágy) terítők, asztalterítők és más kelmék voltak. Mindennek megvolt a sublótbeli helye. A két ablak között egy két végén karos pad, előtte asztal volt. A leterített asztalon télen cserépkancsó, tavasztól őszig vázába tett virág volt. A szomszédék felőli hosszúfal mellett két gólyalábas ágy állott egyvégben, rajtuk hat-hat kivarrottas végű, úgynevezett főlvetős párnával. Egy-egy ágy előtt két-két karszék volt. A hátsó ágy végében, az ágytól egy méternyire épült a hatalmas kemence, amelyben hajdan öt kerek kenyér és egy kisebb cipó sült egyszerre. Padkáját rongypokróccal terítették le. Vállán pihent a mángorló, az előbbre nyúló kisvállán volt egy cserép gyertyatartó 9