A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Nagy Vera: Az 1904-es ipari és mezőgazdasági kiállítás Hódmezővásárhelyen

„...czéhládák, bennök pecsét, oklevél, egyikben czéhkorbács is". A múzeum mai gyűjteményében megtalálható és azonosítható néhány olyan tárgy, mely ezen a kiállításon is szerepelt, sajnos az említett céhkorbács nincs ezek között. Samu János cikkét korrekt beszámolónak tekinthetjük a kiállításról, figyelme a néprajzi tárgyakra irányult, mellőzve a kuriózumokat, ez önmagában is szakmai hozzáértését bizonyítja. Cikke az első írásos utalás arra, hogy Hódmezővásárhelyt felfedezte a néprajztudomány, s utolsó soraiban éppen ezt fogalmazta meg: „...e kiállítással olyan néprajzi területnek bizonyult Hódmezővásárhely, a hol még sok és igen érdekes régi, magyaros ízű s speciális helyi származású tárgyat lehetne gyűjteni s kellene is, mert a czivilizáció, a haladó idő mindinkább mutatja e terén pusztító hatását".

52 Feltehetően az országosan ismert szaktekintélyek véleménye és a helyi művészek ösztönzésének köszönhető, hogy a kiállítás bezárása után a város vezetői az anyag egybentartását szorgalmazták a helyi múzeum megalapítása céljából, mely anyagot a gimnázium gyűjteményével szándékoztak kiegészíteni. A múzeum alapításának gondolata jóval korábban, 1896-ban felmerült az Agyagipari Tanműhely szervezése során.

3 Az ötletet Kiss Lajos Tornyai Jánosnak tulajdonítja, aki már 1892-ben megjegyezte a helyi sajtóban, hogy az Ótemplom festett kazettáit nem vitték volna el Budapestre, ha lett volna a városnak saját múzeuma.

34 Valójában tehát az 1904-es kiállítás szerepe a múzeum alapításában inkább eszmei, mint valóságos, hiszen az itt bemutatott tárgyak közül kevés került be a múzeumba, de a néprajzi kiállítás gazdagsága, szépsége és a szakértői elismerések megerősítették a város vezetését ennek szükségességében. Talán szintén a kiállítás hatásának tudható be, hogy a múzeumügy pártolása más vonalon is megnyilvánult. Fejérváry József 1929-ben ezt írta dr. Szalay József főkapitányról: „Szegeden Móra Ferenccel s dr Tonelli Sándorral élén áll a múzeumbarátok egyesületének, amely a Somogyi Könyvtárt s múzeumot gyarapítja... ". Összegzés Összességében elmondható, hogy a kiállítás jól tükrözte a város agrár jellegét, valamint azt, hogy az ebből adódó és a kor színvonalának megfelelő lehetőségeket a helyi ipar nem tudta kihasználni. A mezőgazdasági termények feldolgozása nem, vagy csak alacsony színvonalon történt meg. A város ipari fejlettsége gyenge, az előző évszázadban virágzó, s elsősorban paraszti igényeket kielégítő mesterségek éltek még, a kisipar kereteit csupán néhány ágazatban tudták túllépni: elsősorban a malomiparban (Bauer Jakab és Fiai) és a téglagyártásban (Városi Téglagyár, Társasági Téglagyár, Kovács Testvérek Téglagyára), amely külföldre is szállított. A kocsigyártás magas színvonala a város kovács-és bognármestereinek köszönhető, akik azonban mindvégig megmaradtak kisipari keretek között, csupán a szövet32 Samu J. 1904.289-294. 33 Nagy V. 1987. 18. 34 Kiss L. é.n. 10. Tornyai megjegyzése dr. Dömötör János szíves közlése. 35 Fejérváry. 1929.56. 71