A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Nagy Vera: Az 1904-es ipari és mezőgazdasági kiállítás Hódmezővásárhelyen

teményekkel, egy mézeskalácsos, egy cukrász és egy hentes. A kiállítás ezen része nem eléggé tükrözte a város agrár jellegét, pontosabban azt tükrözte, hogy a mezőgazdasági termelés adta lehetőségeket nem tudta az ipar kihasználni, a nyersanyagok feldolgozása a korhoz képest is alacsony színvonalon állt. A kisipari szintből egyedül a Bauer-malom emelkedett ki, malmuk a város fontosabb ipari létesítményei közé tartozott. A kiállításra különböző őrleményeket és műjeget hoztak. A gazdasági gépek, eszközök és járművek bemutatóján 68 kiállító vett részt, ebből 20 vidéki. Itt a vidékieket azért fontos megemlíteni, mert ők képviselték a modernebb technológiát, ők mutatták be az újabb eszközöket, gépeket, melyek már nem kisipari módszerekkel, hanem gyári keretek között készültek. / Pl. Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára, Első Magyar Tejgazdasági Gép- és Eszközgyár, Kühne Mezőgazdasági Gépgyár, stb./ A helybeli kiállítók többségét a kovácsok és bognárok tették ki, akik mezőgazdasági eszközökkel és kocsikkal szerepeltek. Munkáik hagyományos gazdasági eszközök voltak: eke, ekekapa, szénavágó, vasborona, patkókészlet, kútfúró szerszámok, stb. Saját szabadalomként egy baromfikeltető gép került bemutatásra, valamint a városi állatorvos, Pákozdy László vándor tyúkóla. Nagy változatosságban készültek a kovácsok és a bognárok közös munkájaként a kocsik: "Eszterházy" magyar kocsi, igás kocsi, fedeles fajdán hintó, hajlított oldalú magyar kocsi, homokfutó kocsi, nyitott hintó, fuvaroskocsi, stb. Ekkoriban a kocsigyártás virágzó szakma volt Vásárhelyen, a helyi mesterek magas színvonalra fejlesztették, bár kisipari módszerekkel dolgoztak. Elismertségüket jelzi, hogy 1911-ben itt alakult meg a Magyarországi Kocsigyártó Kisiparosok Országos Szövetsége.

13 A helyi kiállítók közül a kisipari kereteken egyetlen társaság lépett túl, Kalmár Zsigmond és társa terménytisztító gépgyára. Legfontosabb termékük az ún. Kalmárrosta, a század elején országos hírnévre tett szert. A mezőgazdasági rész első nagyobb csoportját a mezőgazdasági termények kiállítása alkotta, 169 résztvevővel. Gabonafélék, kukorica és takarmányfélék voltak láthatók itt, mint a helyi gazdálkodás legjellemzőbb terményei. A búza feldolgozottságának legmagasabb fokát a tésztafélék képviselték: tarhonya, eperlevelű tészta, laska, csiga, kockatészta, valamint kalács, perec, piskóta. A kertészeti kiállítással némi átfedést tapasztalhatunk az itt bemutatott gyümölcsök tekintetében, melyek részben nyersen, részben pedig befőtt és pálinka formájában kerültek a kiállításba. Ez utóbbiak igen sokfélék: vegyes, barack, szilva, cseresznye, meggy, eper, törköly, seprő, bor. A bor pálinkának való feldolgozása arra utal hogy az itteni bor nem jó minőségű. A gazdasszonyok elhozták befőttjeiket, melyek közül valószínűleg Weisz Mihályné 24 éves meggybefőttje vitte el a pálmát. A háziszappanok között pedig 30 éve főzött is előfordult. Az előző században jóval nagyobb jelentőségű kender termesztésére és háziipari feldolgozására is találunk példát, két asszony mutatta be a saját termesztésű kender feldolgozásának különböző fázisait és a kész termékeket. Ez a kiállítási rész adott helyet a méhészettel kapcsolatos felszerelések és termékek bemutatásának. Szenti Imre kisbirtokos például nem csupán méhészeti kellékeket ForczekZ. 1993.620-621. 64