A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Mód László: Egy apátfalvi hajósvállalkozó család életútja

„...kedves feleségem tudatom veled hogy fönt maratunk a hajó 9. pengőt kap napon ta mink meg 6. pengőt méterenként igy őszesen 200. pengőt kapunk egy fuvarból... " ( Szolnok, 1938. VI. 28. ) Sóki András időnként a kiadásokról is beszámolt: „...a motor 9

filer ért visz fel és hoz le körül belül munka lesz újig azután újra kezdjük a homoknál 40. Pengőm marat meg és a hajó Fel ment de ha szegeden ell Tudtam adni akor se marat Volna pénzem mert oda kelet Volna fizetni a vontatásér..^ ( Gyoma, 1939. X. 14. ) A hajósok keresetüket rendszerint hazaküldték, hogy a családtagoknak legyen elég pénzük a felmerülő kiadásokra: „... kedves feleségem majd kapol szegedről 500. pengőt joska katijának adol 200. Százat atöbit majd mink küldjük vagy viszük... " (Tiszafüred, 1943. VII. 11.) A levelekben számos helyen történik utalás a szállítóeszköz állapotára, valamint a javítási munkákhoz szükséges anyagokra, szerszámokra.

57 „...a hajók jolvannak a jég sémit sem bántót a Juliska meg mindig fojik... " ( Cibakháza, 1943.

1. 17. ) „...a hajó nagyon fojt a tölgyfát csak őszre kapjuk meg mert az intéző oda volt katonának és így nem vágták... " ( Tiszaderzs, 1943. IV. 2. ) „...ha Tarjánrol irnaka tölgyfákról 57 A fahajók szinte állandó javításra és gondozásra szorultak. A deszkák ugyanis az összeszáradás következtében könnyen szétnyíltak. A rések betömése mohával történt, amely megakadályozta a víz beszivárgását. Gyakran előfordult, hogy a hajó oldaldeszkái elkorhadtak, tönkrementek. Ilyen esetben a javításhoz megfelelő mennyiségű és minőségű faanyagot kellett beszerezni. A hajó építéséhez és javításához legalkalmasabb és legkeresettebb faféleség a mocsári tölgy volt, amely a hegyvidéki tölggyel szemben erős, könnyen hajlítható. Betkowski Jenő 1968. 9., 37-38. 202