A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Mód László: Egy apátfalvi hajósvállalkozó család életútja

talom, amely számos adalékkal szolgál a hajósok életmódjáról, és felfedi előttünk a levelek hátterében húzódó kulturális kontextust. A levelekből a család életvitelét illetően csak mozaikszerű kép bontakozik ki. Többségükben személyes kapcsolatok, az éppen aktuális események szerepelnek, amelyek 50-60 év távlatából nehezen értelmezhetők adatközlőim számára, és témám szempontjából sem bírnak különösebb jelentőséggel. Mindezek ellenére jónéhány olyan utalással találkozhatunk, amelyek kiegészítik, pontosítják, valamint segítenek térben és időben könnyebben elhelyezni az adatközlőim által elmondottakat. A hajósok munkabéréről, anyagi viszonyairól is valós képet kaphatunk, amely segíthet társadalmi helyzetük, életmódjuk megértésében. A levelek mindemellett tájékoztatnak a levélíró társadalmi kapcsolatairól is. Megnevezik azokat a személyeket, akikkel Sóki András érintkezett, gyakran pedig a levélíró és a szövegekben megemlített egyének közötti viszony is megjelenik. A levelekben felbukkanó személyek a következő csoportokra oszthatók: 1. családtagok: Jucika, Bandi, feleségem, apámék 2. hajóstársak és családjuk: Jóska, Kati, János bácsi, Julis néni, Sándor, András 3. munkatársak: Hangái, Újvári, intéző, rác. A levelek többféle tartalmat közvetítenek. Az éppen aktuális események közlésén túl az érzelmek kifejezésének is tág teret biztosítanak. A levélíró által használt sztereotípiák funkciója a szövegek megszerkesztésén túl éppen erre irányul. A nyelvi klisék mellett a tartalmi részben is felbukkannak a levélíró érzelmeit kifejező szövegrészek, amelyek nem mondhatók terjengősnek, és nem jellemző rájuk túlzott érzelmi telítettség sem. Leggyakrabban talán a feleséggel való találkozás utáni vágyakozás, valamint a gyerekek sorsa iránti érdeklődés szerepel. „.. .és együt leszünk kedves feleségem ird meg hogy el gyüsze hogy együtt legyünk..." (Tiszakeszi, 1938. XII. 2.) Szinte mindegyik levélben előfordul a levélíró helyzetéről, munkájáról szóló tájékoztatás, ami rendszerint az éppen aktuális fuvarokat, a pénzkereseti lehetőségeket foglalja magában. Az 1937. március 7-én feladott levélben például a következő szerepel: „...tudatom veled, hogy az ujvari nem vette át a homokot de el atam 4.P 80. F ért kedves most algyőre megyünk kétfuvarér..." Akad olyan levél is, amelyben a hajózás során megkeresett pénzösszeg is megtalálható: „.. .kedves feleségem most megyünk répáér mázsán ként 1. pengő ha egy hónapot tudunk dol gozni akor körülbelül 700. pengőt keresünk..." ( Szolnok, 1942. XI. 6. ) 201