A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Mód László: Egy apátfalvi hajósvállalkozó család életútja

raktározásához is használták. A Marosból többféle homokfajtát termeltek. A különböző homoktípusok lelőhelyének kiválasztása nagy szakértelmet igényelt, hiszen ismerni kellett a víz mozgását, valamint azokat a mederszakaszokat, ahol a folyó hordalékát lerakja. Tömörkény István, a szegedi népélet kiváló ismerője egyik elbeszélésében érzékletesen mutatja be a folyóból bányászott homokféleségeket: „Van homok, melyekből téglát préselnek, de az másra nem való. Van ismét homok, mely jó a mély telket föltöltetni, de másra szintén nem alkalmatos. Ismét van finomabb homok, amely jó az építkezéseknél a házfalak külső vakolására. Ellenben a belső házfalak, már mint a szobák falainak vakolására csak a marosi legeslegfinomabb kavicsos homok a jó és ezt nem adják ingyen."

41 A marosi homokot élöshomoknak is nevezték, ami „legjobban mégis csak arrul ismerszik, ha az embör a szájába vöszi. Ha a fog alatt roppan: jó, ha nem roppan: iszap.'''' A tiszai homok a marosival ellentétben csak falrakásra volt alkalmas. Talán erre vezethető vissza afalazóhomok elnevezés is. A Tisza partján mélyről bányászott, nyirkos homokot viszont fövenynek hívták, és főleg talajjavításra, valamint a palántaágyak előkészítésére használták.

43 A marosi homok iránti kereslet szinte mindig nagy volt. Erre utal a következő idézet, ami Tömörkény István egyik novellájából származik: „Ez a Maros, ez az Erdéllyel közös, mérges, limányos víz olyan homokot is hordoz, hogy abból egy liternek az ára tíz liter pattogatott kukorica árát is meghaladja."

44 Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az az 1942-ben készült árjegyzék, amely szerint a pucolóhomok köbmétere 4 pengő 50 fillér, a kavicsos homoké 5 pengő 50 fillér, a rostált kavicsé pedig 13 pengő volt.

45 A Marczikák, a többi apátfalvi hajóshoz hasonlóan, maguk is részt vettek a homokkitermelésben. Ha nagy mennyiségű árura volt szükségük, akkor a pátfalviaktól vásároltak, akik a falu alatti folyószakaszon termelték ki a homokot. Ilyen esetben a szállítmányt a Maros-partról talicskával hordták, vagy pedig a hajó mellé álló ladikokból lapátolták a raktérbe. A homokszedés egy sajátos munkaeszközzel, a cserpákkal történt, amit eleinte bádogkantából készítettek.

46 A kantát a vállánál elvágták, majd erős lemezzel körülfogatva egy abroncsot alakítottak ki, amire végül egy köpüt erősítettek. Az oldalára és a fenekére lyukakat fúrtak azért, hogy a homok kiemelésekor a víz ki tudjon folyni a cserpákból. A szerszám nyelét a víz mélységének megfelelően cserélték. Használtak egy, két, sőt három-négy méteres nyeleket is.

47 Amikor a vízben állva termelték ki a homokot, akkor a rövidebb, ha pedig a hajóról szedték, akkor a hosszabb nyelet kellett a cserpákra illeszteni. A cserpákolást két ember végezte, Az egyik hajós a cserpákot nyelénél megragadva belemerítette a 40 Bálint Sándor 1976. 409. 41 Tömörkény István 1922. 153. 42 Tömörkény István 1911. 201. 43 Bálint Sándor 1976. 409. 44 Tömörkény István 1957. 395. 45 E számsorból is kiderül, hogy a homokszállítás jó kereseti lehetőséget biztosított a hajósok számára. Aldobonyi Nagy Miklós adatai egybehangzanak az adatközlőim által elmondottakkal, valamint a levelekben szereplő adatokkal. CsML. (MF) 253. с. Apátfalva. Iktatott Iratok. ( a továbbiakban: Ikt. ir. 1942 szept. 30. 6236. 46 A homokszedésen kívül a cserpákot a pöcegödrök kimérésére is használták. Paprika- és dohányültetésnél vizet merítettek velük a közeli csatornákból, de a csikósok is szívesen alkalmazták a szilaj állatok befogásakor. Természetesen e típusok oldalai nem voltak kilyuggatva. Bálint Sándor 1957. 240. 47 Tóth Ferenc 2000. 109. 197