A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

zik, napi 8 óra alatt — hajó minőségű a hagyma — 2-3 mázsát is megcsinálnak. Némelyiknek a kezét sem lehet látni, annyira gyorsan fordítja ki a hagymát a héjból. D. Károly a rendszerváltozás előtt az apátfalvi Aranykalász Tsz főagronómusaként dolgozott. Tíz éve vállalkozó. Neki is vannak alvállalkozói, akik 20-30-40-50 embert képesek mozgatni. — Az alvállalkozók megkapják a hagymát, írunk bizonylatot, elviszik és feldolgoztatják a munkásaikkal. 8-10 éve működök együtt ezekkel az alvállalkozókkal. Nagyrészt a bizalomra épül ez, hiszen fontos, hogy ne tűnjön el a hagyma. F. Ernő maroslelei vendéglátós. Két üzlete volt, de az egyiket eladta, így most csak egy van, a falatozó. Hagymafelvásárlással is foglalkozik, a makói Müszi-Mix megbízásából. Helyet biztosít a felvásárlás számára. Felesége, mint mezőgazdasági vállalkozó - korábban az asszony is a falatozóban dolgozott - azért indított vállalkozást, mert F. Ernő a kárpótláson keresztül kapott vissza földet, amit meg kell művelni. 40 hektár az összterület, amelyen gazdálkodnak (búza, árpa, zab, kukorica), másfél hektáron termelnek hagymát. — Családon belül oldjuk meg a hagymamunkát. Néha szokott jönni egy-két segítő, gondolok itt a rakásra és a szedésre, de a többi munka a családon belül történik. Jön az anyós, a feleségem nővére és a húga, a keresztanyja. F. Ernő kisparaszti származású. Nagyszülei és szülei is a mezőgazdaságból éltek — a család Békés megyei illetőségű. Először 1966-ban kerül Leiére, néhány évig lakott a faluban, utána elköltözött, s 1983-ban jött vissza, akkor nyitotta a vendéglőt. A hagymát már a 60-as években is — majd miután visszajött a faluba, a 80-as években is — termesztett, bérelt földön 1 holdon. — Nálam állandóan alkalmazottak dolgoztak a vendéglátó üzletemben, így volt szabad időm. Ezt használtam fel arra, hogy a hagymatermelést intézzem, megszervezzem. Ez így van a mai napig. Én az üzletben az árubeszerzéssel foglalkozom. Több falubeli vállalkozóhoz hasonlatosan ő is tagja a maroslelei önkormányzati testületnek. — Nem hinném, hogy nagyon összefüggne a politikai és a gazdasági pozíció a faluban. Azért akartam képviselő lenni, mert egy-két dolog szúrta a szemem a pénzgazdálkodás vonatkozásában. Például nagyon nehezteltem a gáztulajdon-részvények eladását. Most vannak egy komoly beruházás közepén. Terménytárolót építenek. Ehhez 1,7 millió forintot, mint vissza nem térítendő támogatást kaptak az FVM-től. — Fejlesztjük ezt a mezőgazdasági vonalat. Pillanatnyilag úgy látom, hogy eléggé le van süllyedve ez az ágazat, de hosszabb távon nagyobb jövője van ennek, mint az én vendéglátó ipari vállalkozásomnak. Tisztább. A vendéglátásban a szakma 80%ban feketemunkát használ. Aki erre nem szánja rá magát, az annyit nem tud szakítani, s ezáltal lemarad a versenyben. A mezőgazdaságból becsületesebben lehet megélni. Ez az oka részben annak is, hogy eladtam a másik üzletet. Venni kívánunk még földet. Még több hagymát szeretnénk termelni, kétszer vagy háromszor nagyobb területen. D. István nagykereskedő Romániába, Jugoszláviába, Boszniába, Macedóniába, Szlovéniába, Horvátországba, Olaszországba, Franciaországba, Csehországba, Szlo171