A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

Az 1880-as esztendőkben megépült a Makót Szegeddel összekötő híd, ami által megnyílt a nagyobb mennyiségű export lehetősége. Mindez egy helyi hagymakereskedő csoport kialakulását tette lehetővé. 1836-ban a városban a hagymaárusítók felekezeti megoszlása a következő volt: 32,8% római katolikus, 9,7 % görög katolikus, 51% református, 1,1 % evangélikus, 5,4 % izraelita. 1852-1855-re ez az arány így változott: 8% római katolikus, 16% görög katolikus, 76 % református.

20 1886-ban a 40 bejegyzett hagymakereskedő közül még csak 8 volt zsidó. A következő két évtizedben a zsidó kereskedők száma a többszörösére nőtt. Az 1933-ban megalakult Hagymakiviteli Egyesüléshez a hagymakereskedők 96%-a csatlakozott. Az egyesülésben tömörült kereskedők listáján, amelyen a vallási hovatartozást is megjelölték, 79 nevet találunk. A listán két református kereskedő van, a többi izraelita vallású. l A makói zsidó családoknak kb. 70%-a volt érdekelt a hagymaügyben. A 20. század első évtizedében Makón 5000-6000 kat. holdon termelték a hagymát. Létrejött egy több mint 2000 kisparaszt és közel 1000 földtelen, hagymában dolgozó családot magában foglaló hagymakertész réteg. E csoport tevékenységének köszönhetően 2-3000 vagon hagyma került a külföldi piacokra. A trianoni békeszerződés nagy veszteséget okozott a makói hagymások számára is, hiszen a Maroson túli területek elcsatolása miatt csökkent a termőterület. A világgazdasági válság a hagymapiac gyors összeomlását idézte elő, ami jelentős munkanélküliséget okozott a városban. A makói hagyma válságának oka a túltermelés volt. Ekkorra már 6000-7000 holdon termelték ugyanis a növényt. A két világháború közötti időszak legnagyobb problémájának tekinthető, hogy rendkívül magas volt a hagymaföldek haszonbérlete. Sok hagymakertész ezért más vidékeken bérelt olcsóbb földeket. Makón nem alakult ki nagybirtok, így a háború után csak a környező falvak elkobzott birtokai jöhettek számításba a földosztáskor. (Püspökielén a püspöki uradalomból 1000, a földeáki Návay-birtokból 600 holdat osztottak ki.) A hagymásoknak azonban továbbra is legfontosabb törekvése maradt a földszerzés. Ennek következtében a makói ingatlanok értéke is megnőtt, olyannyira, hogy Makó az ország legdrágább városa lett. A koalíciós időkben soha nem remélt konjunktúra következett be a hagymatermelésben. Naponta 50-60, hagymát szállító vagon gördült ki a makói vasútállomásról. Később, már a fordulat éve után a túltermelésre hivatkozva vezették be a hagymatermelésében is a tervgazdálkodást. 1951-ben keresett lett a hagyma a világpiacon, a kormányzat erre kötelezővé tette a szerződéses termelést. A kollektivizálás után a hagymatermelés jelentősége csökkent. A termelőszövetkezetek inkább a gabonatermeléssel foglalkoztak, a „tsz-hagymát" gépesítve termelték. „Szerencsére nem olyan katasztrofális még a makói hagyma helyzete, ahogyan azt sokan fennen hirdetik, de nagyon komoly a helyzet, és minden erőnket össze kell 19 Tóth Ferenc 1998. 396. 20 Uo. 400. 21 Uo. 460-462. 22 Hajdú József 1998. 103. 155