A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

tály újramegjelenésével, a polgárosodással

14 — vallja. Véleménye szerint azonban a családi háttér polgárosodásra gyakorolt hatását az életút módosítja. Mivel az anyagi vagyon öröklődése korlátozott, ezért inkább a „vállalkozási szellem" megőrzését vagy átadását tekinti kulcsfontosságúnak, és hajlik arra, hogy a vállalkozás weberi „kulturális" magyarázatát alkalmazza: „az értékek és eszmék — különösen az autonómia és a kockázatvállalás, a bürokratikus rendnek való alávetettség elfogadásával szemben tanúsított ellenállás értékei és eszméi — döntő szerepet játszhatnak abban, hogy kiből is válik vállalkozó, s ki marad meg bérmunkásnak." 5 A jelen tanulmányban azt kívánom vizsgálni, hogy kik alkotják ma a Makó és környéki hagymástársadalmat, a hagymához valamiként kötődő, a növény termeléséből, feldolgozásából jövedelmet szerző emberek/családok csoportját. Honnan jönnek — családi háttér, milyen életutat futottak be, milyen jellegű gazdasági stratégiát követnek, milyen vállalkozói erőforrásokra támaszkodhatnak, illetve hogy milyen „kulturális tőkével" rendelkeznek. A vizsgálat módszere az interjú. A kutatás során 1999-ben 47 személyt szólaltattam meg. Az interjúk elkészítésekor iránytűként szolgált számomra Kovács Katalin és Váradi Mónika Szereplők és kapcsolatrendszerek egy alföldi mezőváros agrárgazdaságában című tanulmányának egy mondata: „A régi struktúra lebontása és az új kialakulása átmeneti szakaszokat feltételező, összefonódó folyamatok, amelyek szereplői nem annyira személyükben, mint az agrárgazdasági átalakulás során elnyert pozíciók, kapcsolódási pontjaik, valamint elsajátított új tudás- és viselkedéskészletük tekintetében változnak."

76 A makói hagyma társadalomformáló szerepe „A város társadalma alakította ki hazánkban a hagyma kultúráját, s a hagyma lett a város nevének hordozója ország-világ előtt. " (Erdei Ferenc) A makói hagymakultúrát a város szegényparasztsága fejlesztette ki. Az egykori zsellérekből lettek a hagymások. Kezdetben csak a házikertekben termesztettek hagymát, később került ki a hagymatermesztés a veteményes földekre. 1818-as források szerint a hagymatermelők 91%-a zsellér, 9%-a jobbágy. 1861-ben kiosztották a belső legelőket, 2370 házas zsellér ezáltal 2-2 kisholdnyi földhöz jutott. E döntés következtében a hagymatermesztés mennyiségileg megnövekedett, a vetésterület nyolc-tízszeresére emelkedett. A zsellér családok egyharmadának — a hagymának köszönhetően - sikerült kisparaszti szintre emelkednie. 14 Szelényi Iván 1992. 80. 15 Uo. 83. p. 16 Kovács Katalin - Váradi Mónika: 1995. 131. 17 Tóth Ferenc: A makói hagyma. Makó monográfiája 2. Makó 1998.; Erdei Ferenc: Makó város történeti pályája. In: Makó az első felszabadult város. Makó Városi Tanács-Kossuth Könyvkiadó, 1969; Erdei Ferenc: Város és vidéke. Hasonmás kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest 1977. 272-277.; A makói hagyma múltja jelene és jövője. Hagyma Terméktanács, 1997 18 Erdei Ferenc: Város és vidéke. 272. 154