A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Vass Erika: Társadalmi, térbeli és időbeli határok Kübekházán az 1850–1950-es évek házassági anyakönyvei alapján

ennyi idővel utána is elszakítja valaki, és a légynek sem ártott életibe... és mögkísérölte a következő évben. Akkó vót a szüleimnek a 25 éves házassági évfordulója. Akkó nem nagyon vót róla beszélve, hogy ne lögyön, aki betartson... és akkó találkozott a dédunokájával, a Judittal. (V. Z-né) A családi összetartozás fontos kifejezője a keresztszülők megválasztása. Szűcs Katalinnak Halmosi Péterek, vagyis Jakob Hinkl itthon maradt öccséék lettek a keresztszülei. Juditnak az édesapja barátja, azaz komája lett a keresztapja, Botondnak pedig Jakob Hinkl fia, Herbert. 1974-ben, amikor Jakob Hinkl utoljára Magyarországon járt, unokája, Katalin már várandós volt, és nagyapján keresztül kérte meg a nagybátyját, hogy legyen születendő gyermeke keresztapja. Herbert Hinkl és felesége szívesen elvállalták a felkérést, és 1975 húsvétján megkeresztelték Botondot. Ekkor Jakob Hinkl már nagyon beteg volt, s dédunokája keresztelője után 10 nappal hunyt el. „Azt várta még, hogy Herbert hazajöjjön, hogy a dédunokája körösztölőjérői halljon.... És hát úgy mönt el végröndölet nélkül, hogy utánam Elza mög Herbert örököl mindönt. És erről papír nem volt, és ezt Herbert papír nélkül végigvitte. Semmit se hajtott a maga hasznára. " (V. Z-né) A temetésére azonban a magyarországi lánya, unokái nem tudtak kimenni, mert nem kaptak kiutazási engedélyt, azt mondták rájuk, hogy kémkedni akarnak. Emiatt saját apja, illetve nagyapjuk halála miatt csak táviratban tudták kifejezni részvétüket az arneggi rokonoknak. „Es borzasztó volt az egészet hallgatni... szörnyű volt, amit ott műveltek velünk. " (V. Zné) A két család, különösen Herbert Hinkl és Szűcs Katalin azóta is tartják a kapcsolatot. Jakob Hinkl után Kübekházán a kárpótlások következtében 27 hold föld maradt. Habár a Szegeden élő leszármazottak közül senki sem foglalkozik földműveléssel, mégis földre váltották be a kárpótlási jegyeket (a megszerzett földet haszonbérbe adták a tsz-nek), mert őseik számára a föld volt a legnagyobb érték, és ezáltal is kifejezhetik kübekházi kötődésüket. Johann Hinkl (1906-1965) Johann Hinkl második gyermeke 26 évesen nősült. Habár akkor már országhatár választotta el Kübekházát Óbébától, a kapcsolattartás lehetőségét az jelentette, hogy a családnak földjei voltak az óbébai határban. „... az I. világháborútól 48 vagy 49-ig napkeltétől napnyugtáig lehetett átmenni, és azt a termést, amit ott termelt, át lehetett hozni. De azért a kiskapuk [vagyis az átmenet lehetőségei] megvoltak, hogy ha a román határőr azt mondta: mán lement a nap, azt most gyün, akkó megkaptak a nagydarab szalonnát, akkor már nem volt olyan nagy probléma, hogy lement a nap. " (H. P.) így volt tehát mód arra, hogy német lányt vegyen feleségül Johann Hinkl, vagyis Hanzi bácsi. Az 1932-ben kötött házasságról csak annyi maradt fenn, hogy a lány jó módú családból származott, tehát a vagyoni megkötés itt is érvényesült. Magdalena Mallinger a családban később a Lëncsi tanti, illetve Kodl nevet kapta (a német Godl jelentése 'keresztanya'). Ennek az elnevezésnek az az oka, hogy Johannéknak nem lett gyermekük, őket viszont sokszor hívták keresztszülőknek (pl. Farkas Erzsébet keresztszülei is ők lettek). „Németországban ö volt a központ, oda járt a többi 134