A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Vass Erika: Társadalmi, térbeli és időbeli határok Kübekházán az 1850–1950-es évek házassági anyakönyvei alapján

sen nem a nemzetiség volt, hanem a vagyon. Farkas Jolán „...olyan háznál nőtt föl, ahol sok föld volt [a kiemelt részek a házasságkötés korábban bemutatott határaira utalnak]... ismerték a családot, tudták, hogy nagyon sokat dolgozott a földbe, tehát az várható volt, hogy ő maga mög fogja állni a munkában a helyit... amellett azt mondták, hogy nagyon szép lány volt a nagyanyám. " (V. Z-né) Bár a házasulandó felek egy utca két végén laktak, a kommendálásig nem ismerték egymást. Ez az adat is mutatja a magyarok és németek falun belüli különállását, ami a vegyesházasságok létrejöttével oldódott. A családba bekerülve viszont továbbra is a német nyelv maradt használatban. A házasság azonban válással végződött. Farkas Jolán számára ugyanis ez a házasság az otthonról, apjától való menekülést jelentette. „Az apjával végülis egész életére összeveszött, úgyhogy ők nem is találkoztak, úgy elmönt. Túl nagy törvényűek voltak mindketten ahhoz, hogy lejjebb adjon a gőgjéből, leereszködjön. " (V. Z-né) Farkas Jolán később Békés megyébe költözött, újra férjhez ment, és három gyermeket szült. A válás után Jakob Hinkl „...egyedül maradt, nagyanyám úgy hagyta ott... és hát meg kéne mán nősülni, a földek, család és háztartás, és újsághirdetésre ismerködtek mög. (Magdalena Farkas, aki csak névrokona volt az első feleségnek, egyházaskéri származású volt.) De nem volt fiatal. 38 éves volt, vénlány... nem akármilyen természete volt őneki se, úgyhogy szögény nagyapám kifogta mind a két nővel, mer ő mög olyan jóságos természetű volt" (V. Z-né) Az első házasságból egy gyermek született, Elza Hinkl, akinek keresztapja a nagybátyja, Johann Hinkl lett. Szülei válása után apjával maradt, édesanyjával csak évek múlva találkozott. (Ebből látszik, hogy a válás is éles korlátot jelent a szétesett család számára.) Apja újabb nősülése után mostohaanyja csúnyán bánt vele. „...és akkor az a Farkas nagyapám elmönt, és elhozta anyámat. Es nagyapám (Hinkl) testvérei mög azok feleségei is azt mondták, hogy jobb lönne anyámnak, ha nem űmellette maradna. Es akkor beleegyezött, hogy ott lögyön. De akkor ők még egy faluban laktak. Akkor még nem választódott el olyan élesen." (V. Z-né) A háborút követően Jakob Hinklnek és családjának — akkor már volt egy fia, Herbert a második feleségétől — is el kellett hagynia Magyarországot. Mivel Elzát anyai nagyszülei nevelték, „... az örökbefogadáskor a nevét átíratták Farkasra, mert a családi név ez volt, és Elza helyett Erzsébetet, mint egy teljesen magyar nevet adtak, a nagyszülők így akarták. " (V. Z-né) Farkas Erzsébet 1949-ben ment férjhez a 32 éves Szűcs Józsefhez. Férje a II. világháború után több mint három évig orosz hadifogságban volt, ami hozzájárult a nősülési kor kitolódásához. Később kuláknak kiáltották ki, majd Budapesten kapott munkát, s csak kéthetente járhatott haza. Falujába csak a tsz megalakulása után tudott hazamenni dolgozni. Jakob Hinkl 1962-ben jöhetett először Magyarországra, ekkor láthatta először a már 12, illetve 10 éves unokáit, „...amíg ott volt, többször könnybe lábadt a szöme. Ült a hokedlin, vagy ha beszélgettünk, sírt. Amiatt is, ami a múlt volt, ahogy az élet mögviselte. Itt maradt mindönük, mög az egyik gyeröke itt maradt, és annak a fölnevelésibe nem tudott résztvönni, mög a mi megszületésünkkor se tudott ott lönni, holott nem az volt az akadálya, hogy nem élnek. Eltek, csak hát ëgy világ választott el bennünket egymástól." (V. Z-né) 132