A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Vass Erika: Társadalmi, térbeli és időbeli határok Kübekházán az 1850–1950-es évek házassági anyakönyvei alapján

mátkájához sem.

116 Pénteki napon emiatt mindössze két házasságot kötöttek, méghozzá mindkettőt 1853. XI. 11-én, vagyis a plébánia alapításának napján

117

. 1853-1862 között a vasárnapot követő nap, a hétfő volt a házasságkötések legnépszerűbb napja. Ehhez a naphoz a házasságok 58,7%-a fűződik. Népszerűségében szerepet játszott, hogy az emberek úgy gondolták: "Szerencsés dolog hétfőn nagyobb munkába kezdeni (házépítés, aratás, hordás, cséplés), gügyűnek lányt keresni, házasodni, lakodalmazni." A hétfőt a szerda 18,1%-kal és a kedd 15,5%-kal követte. Az előbbi szintén közkedvelt napja volt a lakodalmaknak a szögedi nemzet tagjai között.

11 Ezt az is elősegíthette, hogy a hétfői esküvő után maradt még egy nap pihenésre, előkészületekre. 20 A keddről viszont általában rossz véleménnyel voltak az emberek: "A kedd nem szerencsés nap. Öregek szerint nem jó tehát valamit kezdeni, így építkezésbe fogni, lányt kérni, lányhoz járni, lakodalmat ülni... Újkígyóson járja: olyan, mint a keddi menyasszony, azaz nem sokat ér, nem hívják semminek sem... Padén éppenséggel kedden szokás esküdni, hogy az új pár élete kedves legyen."

1 1 Bár a kedd kübekházi megítéléséről nem tudunk, de megállapítható, hogy a keddi nap 1853-1922 között a csütörtökkel együtt inkább a németekhez kapcsolható, míg a szerda a magyarokhoz. Habár hétfőn magyarok és németek egyaránt kötöttek házasságot, de a magyarok aránya kedvezőbb volt. Ezt bizonyítják az alábbi adatok is: 1853-1862 között az első házasságukat ülő magyar párok közül 67,7% választotta ezt a napot, míg a németek közül csak 42,1%. 1883-1892 között is hasonló volt az arány: a magyaroknál 56,7%, a németek körében pedig 30,5%. Az özvegyekről az mondható el, hogy a havi megoszlással szemben itt nem volt jelentős elhatárolódás az első házasságukat kötő pároktól. Többnyire tehát ugyanolyan gyakorisággal használták fel a napokat, mint a nem özvegy párok. Ez alól legfeljebb az 1883-1892 közötti vasárnapok képeznek kivételt, amikor 10 esetben özvegyek esküdtek. A napok kiválasztásánál a házasulandó felek társadalmi helyzetét is szerettem volna tanulmányozni. E vizsgálat azonban nem lehetett teljes körű, mert az anyakönyvek nem tüntetik fel a szülők vagyoni állapotát, így tehát nem tudtam megkülönböztetni a módos és a kevés vagyonnal rendelkező személyeket. A földműves és különböző iparos kategóriák pedig vegyesen fordultak elő a napok tekintetében. 1883-1892 között annyi változás történt, hogy az előző periódushoz képest megnőtt a vasárnapok szerepe. Míg e nap a magyarok körében inkább az özvegyekhez kötődik, addig a németeknél az első házasságukat kötőkhöz: ezen párok 42,4%-a döntött ugyanis úgy, hogy e napon esküszik meg. Az 1913-1922 közötti idővel kapcsolatban fontos megemlíteni a szombatot, 116 BálintS. 1980,316. 117 Juhász K. 1944,27. 118 BálintS. 1980,314. 119 BálintS. 1980,315. 120

KakukM. 1983, 62. 121 BálintS. 1980,315. 121