A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Juhász Antal 65 éves

pasztalatai vezérelték érdeklődését a falu- és városmonográfia-készítés göröngyös útjai felé. Az eljegyzésből hosszú frigy lett. Pályája során Juhász Antal eddig hat sokszerzős helységmonográfiát és helyi tanulmánykötetet szerkesztett {Átokházától Asotthalomig, 1970; Tápé története és néprajza, 1971; Tanulmányok Kistelek történetéből és népéletéből, 1976; Mórahalom, 1992; Mindszent története és népélete, 1996; Öttömös, 1998.) Valamennyi kötet a magasabb színvonalat képviseli a magyar falués városmonográfiák egyre szaporodó gyűjteményében. További fél tucat monográfiát gazdagított szerzőként. Olyan jeles monografikus művekbe adott tanulmányt, mint a szegedi és a keceli monográfia. A Juhász Antal által szerkesztett falu- és városmonográfiák közül méreteivel, tartalmi gazdagságával és módszertani sajátosságaival messze kiemelkedik a Tápé története és néprajza (1971), amely mintája lett a következő évtizedek néprajzi szemléletű helyi monográfiáinak. Engedtessék meg, hogy ezen a helyen a tápai könyvvel kapcsolatban papírra vessem egy lassacskán tudománytörténeti adalékká érő személyes emlékemet. 1977 végén Kecel vezetői felkértek, hogy községük Végrehajtó Bizottságának és népfrontbizottságának együttes ülésén tartsak tájékoztatót a magyar falumonográfia-írási szokásokról, lehetőségekről, merthogy valamiféle könyvet szeretnének megjelentetni pátriájukról. Egy koratéli délután egy bőröndnyi monográfiával átvonatoztam Kalocsáról Kecelre, és hosszasan beszéltem a jeles gyülekezetnek a Magyarországon megjelenő falumonográfiák típusairól, előnyeiről, hátrányairól. Közben mutogattam a magammal vitt könyveket. Különösen felhívtam a figyelmet a tápai kötetre, mint a sokszerzős, tudományos monográfia legjelesebb példájára. A faluatyák hosszasan kérdezgettek és vitatkoztak a hallottak fölött. Közben lapozgatták az eléjük tárt könyveket. Már jócskán esteledett, amikor a legrangosabb döntéshozó záró szentencia gyanánt, fölemelt hangon így szólt társaihoz: Mi keceliek nem röstelkedhetünk holmi csip-csup kis monográfiával. Tápén alul nem adjuk! így kezdődött a legendás keceli monografikus kutatás. így kaptam megbízást, hogy 30 magyar kutatót vezéreljek Kecelre. Persze meg is lett a gondom a tápai példálózással. Szerkesztőként rengeteget gondolkodtam azon, hogy miként kellene felülmúlni Tápét. Hogyan legyen más a keceli monográfia, mint a tápai? Végül a keceli kötetnek talán azzal sikerült újat nyújtani a tápaihoz képest, hogy nagyobb hangsúly esett benne a történetiségre és a szerkesztő elvárta a néprajzi szerzőktől a változások vizsgálatát és a jelen kutatását is. Ezek az erények azonban nem tudták igazán ellensúlyozni a tápai könyv régi gyűjtéseken alapuló klasszikus néprajzi fejezeteinek 20. század végi gyűjtésekkel már nem felülmúlható adatgazdagságát. Juhász Antal szerkesztett egy tematikus néprajzi monográfiát is Csongrád megye népművészetéről az Európa Kiadó népművészeti sorozata számára. {Csongrád megye népművészete, 1990.) A megyék népművészetét bemutató, időközben gazdát veszett sorozatban eddig öt kötet jelent meg. Szépek, hasznosak, látványosak. Ha szavaznom kellene, hogy melyik a legsikerültebb, minden bizonnyal a Csongrád megyei kötetre adnám voksomat. A tudós kutató Fiatalabb éveiben Juhász Antal előszeretettel foglalkozott a városi kézművesek 9