A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Markos Gyöngyi: Tímármesterség Hódmezővásárhelyen

Tímármesterség Hódmezővásárhelyen MARKOS GYÖNGYI (Makó, József Attila Múzeum) Bevezetés A bőr megmunkálása egyik legrégibb ága kézműves foglalkozásunknak. Iparszerű előállításán kívül a bőr kikészítésével és feldolgozásával egyszerű paraszt- és pásztoremberek is foglalkoztak. Hódmezővásárhely gazdasági élete alapvetően agrár jellegű. A 18. századi (visszatelepülés utáni) iparfejlődésre jellemző, hogy azok az iparágak fejlődtek erőteljesebben, amelyekhez a megfelelő nyersanyag helyben biztosított volt (bőr, prém, faggyú), valamint a lakosság mindennapi szükségleteit elégítették ki (tímár, szűcs, csizmadia stb.). A kézműves kisiparosok jelentős szerepet játszottak a lakosság ellátásában.

1 A bőr kikészítésével és egyszerűbb lábbelik készítésével foglalkozó mesteremberek a tímárok és a vargák. Szokták őket „fehér" illetve „vörös" tímár néven is emlegetni. Nevüket a bőrkikészítés két különböző eljárásának eredményeként keletkezett bőr színéről kapták. A tímár szó első biztos magyarországi említése 1240-ből származik, jelentése „sutor", azaz „lábbeli varró". „Középkori gyakorlat szerint a lábbeli varró maga készítette ki a lábbelikhez szükséges bőröket. A tímárok esetében ez keleti módra, timsóval megdolgozott fehérbőr kikészítését jelentette. A 14. század végétől kezdve az addig 'bőrkikészítő' és 'lábbeli varró' kettős jelentésű tímár szónak fokozatosan gyengül a lábbeli varró jellege, és inkább a bőrkikészítő jelentése erősödik meg. Ugyanebben az időben (1387) a varga szó tűnik fel, mégpedig - mint egykor a tímár - a lábbeli varró és bőrkikészítő kettős értelmében. Ehhez a szóhoz kapcsolódik a nyugati hatásra általánossá váló, cseres bőrkikészítési mód, és olyan európai eredetű lábbelik, mint a középkori saru, cipellő stb. A régi módra timsós bőrt készítő és lábbeli varró tímár munkája a bőrkikészítés mellett a legolcsóbb lábbeli, a bocskor és a talp megmunkálására korlátozódott. Amikor a hódoltság korában az oszmán-török hatású, új divatú csizma a vargákat szorította a bőrkikészítés felé, ezek gyakran ellentétbe kerültek a korábban hasonló utat megjárt tímárokkal... A múlt századra a tímárok timsós és a vargák cseres kikészítése fokozatosan összemosódni látszik"

2 - írja Gáborján Alice. Ezzel magyarázható, hogy az iratokban, feldolgozásokban gyakran felváltva szerepel a tímár, ill. a varga szó. A két kifejezés egymás melletti használatáról konkrét vásárhelyi példát is tudok említeni. Az 1824-ben érvényesített Magyar Tímár Ifjú Társaság Artikulusában a latin cerdo (tímár) zárójeles megjegyzésként olvasható a következő: „köznyelven cserző vargáknak vagy magyar tímároknak neveztettek" felsorolás mellett.

3 A cserzés által kapott bőr jó minőségű. Ez az eljárás őrzi meg legjobban az anyag rugalmasságát, a rostkötegek épségét. Hazánkban leggyakrabban tölgyfakéregből, ill. 1 EperjessyG. 1967.38. 2 Gáborján A. 1982a. 289-290. 3 A Betsületes Magyar Tímár Ifjú Társaság Articulusa, 1823. TJM 73.47.6. 37