A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Tóth Ferenc: Hagyományos hagymatermelés Makón

másfél négyzetméter felületű földrosták. Ezekkel az eszközökkel már üzemszerűen folyik a munka. Be van állítva 3-5 szedő, egy vagy két vödrös (manapság igencsak olcsó műanyagvödörbe szedik a dughagymát) és egy rostás. A vödrös hordja a fölszedett, földes dughagymát, és viszi kiönteni a már megrostáltat. A rostára egy-két vödörnyit öntenek föl. A rosta kissé lejt a kezelője felé. Vége középütt nyitott vagy sublerrel lezárható. A megrostált hagymát itt engedik le a kaskába vagy a vödörbe. A kézi szedésnek ezt a motorizált formáját tekintik a legjobb szedési módszernek. A fölszedett és a földtől kirostált apróhagymát ponyvára, újabban nejlonra öntik le, hogy néhány napig száradjon, fonnyadjon a gyökere. Eredetileg leöntési helyet, dughagymaszérűt, szűrűt készítettek. Az erre kiválasztott helyen előre fölszedték a hagymát, lábbal apróra kitapostak 20-25 négyzetméternyi területet. Ha a talaj nem volt elég lágy, kis vizet is csorgattak rá, és szép simára taposták. Régen a máról holnapra tengődő kishagymások talicskával, majd kerékpárral hazatolták az aznap fölszedett apróhagymát, és a háznál terítették ki. Az általános gyakorlat máig az, hogy 3-4 napig kint, a hagymaföldön szárad a hagyma. Beázás ellen éjszakára összébb hajtották a ponyvát, betakarták; lesöpört gazt vagy más nehezéket tettek rá, nehogy a szél lesodorja a ponyvát és esetleg beázzon. Napközben kézzel többször megkeverték, mögdörgölték. Akinek több volt kiterítve, és kézzel nem tudta a rakás közepét megkeverni, nyeles meszelőre szerelt bicikligumival, doroszolóval forgatta meg. PONYVA. A két világháború között a módosabb kertészek a fölszedett dughagymát a hagymaföldön 2x3 méteres durva szövésű vászonponyvára öntötték le. A zsigaszelelő alá is ponyvát terítettek. A mosott apróhagyma is rajta száradt, a maghagyma rózsáit, bugáit ezen verték ki. DOROSZOLÓ. A fölszedett és szárításra leöntött dughagymát kézzel kavarták meg. Ha nagyobb felületen és vastagon volt leterítve, doroszolóval kavargatták. Ilyen állandó hagymás eszköz nincs. Kivisznek valami nyeles meszelőt vagy gereblyét, erre alkalomszerűen rákötnek egy kerékpár külsőgumidarabot, és ezzel megkavargatják a hagymát. A szép dughagyma fényes. Ha sáros időben szedték, maszatos, morcos volt. A dughagyma értékét lerontotta, ha begyökerezett, csírás, sérült vagy kopasz akadt köztük. Nagyon ritkán fordult elő, ha valaki a dughagymát nem szedte föl, még egy évig földben maradt. Ebből kétüstökű hagyma lett. A kupecek azért megvásárolták. A léhával, hajával teli dughagymát az akkurátus kertész még hazaszállítás előtt, kint a hagymaföldön megszelelte, mert különben könnyen begyullad, befűlik. A szelelést kiskaskából nagykaskába végezték. NAGYKASKA. A nagykaskát kukoricáskaskának is hívták, a kukorica törésekor a rakásra dobott csöveket ebbe szedték föl és öntötték a kocsiderékba. A dughagyma szeleléséhez is használták, szél ellenében kiskaskából nagykaskába szórták. A fenék nélküli, kivénhedt nagykaskákat a hagyma szárításakor a nádrácsra, a kemence fölé rakták, így gondoskodtak a meleg levegő szabad áramlásáról. 91