A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Tóth Ferenc: Hagyományos hagymatermelés Makón

fejeket. A kézi dughagymaszedésnek ma is nélkülözhetetlen eszköze. Ez az eszköz alkalmas érkezési hagyma kiemelésére is, de ezt a műveletet ma már kizárólag kistraktorra szerelt kiemelő késekkel végzik, amely egyszerre öt sort emel ki. SZEDÖLAPÁT. A dughagymaszedő lapátot a makói hagymakísérleti állomás az 1950-es években tervezte és kivitelezte. A bolti forgalomban beszerezhető nyeles lapátot a dughagymasor alatt tolható csőrrel látták el. Ez tolás közben valamennyi főiddel szedte föl az apróhagymát, amelyet a rostába dobtak. A szedés egyenletes mélységét a lapátra hegesztett vezetőléc teremtette meg. Könnyű, laza talajon jól lehetett használni, mégsem terjedt el. Csupán a kísérleti gazdaság alkalmazta néhány évig. 6. kép. Állványos földrosta FÖLDROSTA. A szedőrosta felülete elég kicsi volt, a vele való munka lassan haladt, ezért a kertészek a kereskedésben beszerezhető rostaszövetetbői készítettek ládás vagy deszkakeretes rostát, amelyet előbb kézben rázogattak. A fárasztó munkán többféleképpen segítettek. A legkezdetlegesebb módszer, hogy a ládás rosta alá négy fix lábat készítettek, és a fölöntött dughagymából kézzel dörzsölték ki a földet. Ezt hívták lábas rostának is. Mások négy sajtkeréken mozgatható rázós rostát szerkesztettek. Ismét mások a három karóra akasztott láncos rostát tartották a célravezetőnek, könnyebb volt ugyanis a levegőben függő rostát rázni, mint ugyanezt kerékre nehezedve végezni. Az 1980-as években megszülettek a benzinmotorral vagy akkumulátoros villanymotorral mozgásba hozott egy-