A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Tóth Ferenc: Hagyományos hagymatermelés Makón

Növényápolás A rónára vetett dughagyma tisztántartását gyomlálással érték el. Akinek elgyomo­sodott az apróhagymája, száz négyszögölet 5-6, sőt több napszámmal tudta rendbe hoz­ni. Ha nem győzte valaki kigyomlálni, előfordult, hogy a nagyra nőtt gyomot lekaszálták, leborotválták. A géppel vetetthez készítettek kis- vagy apróhagymakaparót. Megvárták, hogy elhányja a kaszáját, a visszahajló sziklevele kiegyenesedjék, csak azután kezdhettek az ápolásához. Nagyon háládatlan munka volt, pedig háromszor meg kellett kaparni. Az öt-hat colos sortávolságot azért szerették, mert ezt már tolókapázni, dikkelni is lehetett. Készíttettek apróhagymába való kis dikkelő kést, amely elfért a sorközökben. Három sor közül a középsőbe ment a kerék, a két szélsőbe haladt a kés. Dikkelés után a ki nem vágott gyomokat kiskaparóval vágták ki. Amikor már a dikkelő törte volna a dughagyma szárát és levelét, nem mentek bele, de szedés előtt még meggyomlálták. APRÓHAGYMAKAPARÓ. Az étkezési hagymatermesztésben használt hagymakaparó mintájára készült. Szintén nyélből, hattyúnyakból és pengéből áll. Mivel a hagymamagot géppel 4-5 cm távolságra vetették, az étkezési hagymában használt hagymakaparó a sorközökben nem fért el, ezért a dughagyma növény­ápolásában keskenyebb pengéjű kaparót alkalmaztak. Az 1920-as évektől a dughagymatermesztés föllendülését idézte elő a vetőgép és a dikkelő alkalmazása az apróhagymában. Míg korábban a törzshagymások sem termeltek dughagymát százötven-kétszáz négyszögölnél nagyobb területen, ettől kezdve vetették sűrűre a hagymamagot, hogy minél több zsiga (ötödik osztályú) és negyedik osztályú dughagymájuk teremjen, mivel ennek volt belföldi és külpiaci kereslete. Betakarítás A dughagymát általában Szent Istvánkor, augusztus 20. körül kezdték szedni, szeptemberre nemigen nyúlt át. A szödés ideje akkor gyütt el — mondta Bereczki Sándor —, amikor a hagyma szára le vót sülve, szép dohánybarnára mög vót száradva. Előbb legyomlálták a földet, majd nyírfasöprűvel vagy kopott kertisöprűvel lesöpörték. Ezt sohasem reggel, harmaton, hanem tűző napon végezték, mégpedig két irányból. Nagy porral járt, jól jött ilyenkor egy kis enyhe szél. Röndre történt a söprés, majd kisrákosok­ba, és kiskaskával kihordták a föld szélébe. A régi öregek nem söprűvel, hanem gyomlá­láskor gazzal dörzsölték le az elszáradt hagymaszárat. KERTISÖPRŰ. A dughagymaföldet szedés előtt sohasem harmaton, ha­nem déli melegben kopott, kotrás kertisöprűvel söpörték le. Kertisöprűnek valót a kert egyik sarkában minden háznál termeltek. Nem kellett évente ültetni, minden évben elszóródott elegendő mag. Mikor jól beért, madzaggal, olykor fűzfavessző­vel vagy dróttal három helyen összekötötték. Az udvart és az utcai járdát új söp­rűvel tartották tisztán, a dughagymában kizárólag a kopottat lehetett használni. A huszadik században a nyírfasöprü használata is elterjedt. NYÍRFASÖPRŰ. A dughagymaföldet szedés előtt a szármaradványoktól régebben kertisörpűvel, később nyírfasöprűvel tisztították le. A hozzá való anya­got a piacon, még inkább г. fás boltban lehetett beszerezni. Eredetileg inkább ke­rek söprűt kötöttek. A vesszők vágott végét egyenletesen összeverték, majd drót­87

Next

/
Thumbnails
Contents