A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Fodor Ferenc: A fa és az ember a Duna–Tisza közi homokhátságon

rintokban büntettetik."-1 Mintegy 20 év elteltével folytatódott az erdőtelepítés. A közgyűlés 1800. március 24-én dokumentálta, hogy „ Districtuális Geometra Bedekovich Lőrinc Úr tegnapi napon itt megjelenvén a közönséges publicatió után a népnek érteimessen kimagyarázta, hogy az újjonand kirendelendő erdő plágában mitsoda nemű fákat és minemű serénységgel kelletik ültetni és abból minemű hasznokat lehet várni. A topoly, jegenye és fejér nyárfákkal úgy Szil és Akász fáknak, kökény és rekettye csemetéknek és még fűzfáknak is plántálása hasznosnak találtatván továbbá is fognak a lakossok szerény plántálásra serkentetni."

22 Nyilván a Kerület rendeleteinek tettek eleget - ha kényszerűen is -, azonban mindenképpen figyelemreméltó a büntetések szigorúsága és az, hogy a kor legnevesebb mérnökét kérték föl a kivitelezés végrehajtásának megszervezésére. A telepítés később is folytatódott. Kígyós Majsa pusztája volt, gyenge minőségű homokkal. 1813. november 14-én megállapították, hogy „az erdő tenyésztés a felsőség által parancsoltatván annak következtében meg hagyatik, hogy Kigyós helység részére ell kezdett erdő ültetés a mostani arra alkalmatos nedves időben be ültettessen. A Lógó homokrész pedig redemptió szerint ugyan erdőnek fel osztasson."

23 A kialakult állapotokról egy 1816. május 16-án kelt jegyzőkönyv tanúskodik: „Ezen a helységben mind Communitas, mind lakosok által homokos helyen ültetett erdők jó állapotban vannak, az arra kirendelt csőszök jól vigyázván azokra. Ezen tavaszon a Communitas a kígyósi pusztában lévő homoknak meg gátlására jó darab erdőt gyenge fákból ültetett. A lakosok is ugyan azon czélból jó darabot a Lógó-hegyi szőllők mellet plántáltak. Ezeknek minemű foganattya lészen, a jövő őszön az erdő inspector kötelessége szerént referálni fogja. Ha a csőszök tolvajt, vagy más képpen pusztítót tapasztalnak az erdőben, azokat bíróságnak fel jelentik, akik a T. Districtusoknak kiszabbott büntetésnek mindenkor alá vettetnek. Helybeli inspektor is vagyon, akinek útmutatása szerént ültettetnek a fák. Aki a csőszökre is fel vigyáz, azokat kötelességük teljesítésére serkenti. Már három ízben publikáltatott a nép előtt, hogy minden ház birtokos a háza eleibe fát ültessen. Teljesíttetett is ezen parancsolat, de fájlalva lehet látni, nem lévén minden embernek módgya azoknak oltalmat csinálni, csak a tehetősebbek házaik végénél zöldellenek fák."

24 Érezhető a beszámolóból, hogy inkább a törvény által előírt kötelességüknek kívántak eleget tenni, mintsem az intézkedéseket végrehajtani. A betelepített területek nagyságát ugyan nem említik, de nyilvánvaló, hogy a szükségekhez mérten elenyésző területekről van szó. A redemptusok érdeke is érthető, hiszen az újonnan kapott birtokok kiválóan alkalmasak voltak szőlőtelepítésre, amely számukra jóval hamarabb, sokkal nagyobb jövedelmet hozott. Kétségbe kell vonni azt a szakértelmet is, amellyel ezek a telepítések folytak. Mint később Szeged esetében ezt látni fogjuk, a szakértelem alapvető fontosságú volt. Ezt bizonyítja Kiskunhalas esete is. „1777-ben a városon felül, a Mélyvíznél levő szigetben, plántáltattak ugyan fűz és gyümölcsfák a közösségek számára, de a jó igyekezetnek semmi szerencsés következeié nem lévén, a próbatételnek csak emlékezete maradt".

25 21 Uo. 22 Uo. 91. 2- Uo. 144. 24 Uo. 152. 25 Toóth.1. 1861.32. 50