A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Fodor Ferenc: A fa és az ember a Duna–Tisza közi homokhátságon

Az alföldi homokfásítás fanatikus híve Vedres István volt. Elévületlen érdeme a fekete nyár meghonosítása a homokon. Elsőként apja, György 1793-ban Kiszombor határában, a Marosnak Csipkés nevű kiszakadásánál, másfél ölnyi magas, egyéves feketenyáv-fiatalosból 400 darabot szedett, és azt szegedi szőlőjének árokpartján eldugványozta. Ez volt a szegedi homokon az első feketenyár telepítés. Ebből lett az a szép erdőcske, melynek ágait felhasználva 1805 után a szegedi határban, a csengelei, kőröséri és ásotthalmi erdők ültetésénél felhasználtak.

26 Vedres István, később Kiss Ferenc munkásságának köszönhetően Szeged környékén Európa hírű erdészeti kultúra, illetve oktatás folyt. A város 1852-ben az ún. „tízesztendős" járási földek bérbeadásánál is kikötötte, hogy „a bérbe vett földet a haszonbérlő egyedül és kizárólag szántóföldnek vagy kaszálónak használhatja. Ha a földjén bucka, sivány homok volna, azt köteles fákkal beültetni és tíz év után minden négyszögöl siványon egy élő fát nevelni. A fa nyesedékét használhatja, de az élő fát kivágni tilos."

27 Ásotthalmon és Csengelén 1770-177l-ben kezdték el a tölgyerdősítést két kis ligettel, ahol egy-egy erdőőri épületet is emeltek, melyekből időjártán a két várostanya fejlődött. Az erdősítés először Felsőtanyán kezdődött el 1805 körül, 700 ezer csemetét ültettek éspedig eper-, akác-, vadkörte-, nyír-, szil-, kőris-, hárs-, füz- és csomoros nyárfát. „Nekünk Szegeden a szegedi erdőkben valósággal kincsünk van. A hajdani homokbucka vonulatokon, hol egymástól nagy távolban csomoros nyár meg másféle nyarak között lézengett a naptól tikkadt jószág, még árnyékot is alig találva, ma vegyes állagú, szép zárterdőink vannak, melyeket a tudós szorgalom, ernyedetlen munka és kitartás varázsolt a homoksivatagra."

28 A szegedi erdősítés történetével nem föladatunk foglalkozni, csupán azt szeretnénk érzékeltetni, hogy milyen nagy hatással volt vizsgált területünk fásításában. Amint láttuk, a hivatalos törekvések eljutottak az egyes emberekig, javasolván portájuk fásítását is. Jellemző fafajok Az akác (Robinia pseudoacacia L.) volt az első fafaj, amelyet Észak-Amerikából Európába telepítettek. 1601-ben hozta be Jean Robin, a párizsi botanikus kert igazgatója, akinek tiszteletére kapta azután az akácnemzetség a Robinia nevet. Az akácot 1710-1720 között hozták el Magyarországra. Kezdetben csak parkfának, utakat szegélyező sorfának használták.

29 Erdőtelepítésre a katonai kincstár alkalmazta először 1750-ben a komáromherkályi erődítmény körül. 1827-ben telepítettek először akác mezővédő erdősávokat Pusztavacs környékén. A tömeges elterjedés fő időszaka 1865 és 1895 közé tehető - írja Keresztesi Béla.

30 Kiváló szárazságtűrő képessége különösen az 1863. évi aszályos időben vált nyilvánvalóvá, amikor az Alföld jószágállományának nagy része is elpusztult.

31 „A szegedi erdőségekben nagy kárt tett az 1863. évi lucaszél, amely egy álló napig fújt. 26 Magyar P. 1960. 19. 27 Juhász A. 1989.62. 28 Szüts M. 1914. 197. 29

MajerA. 1968. 167. 30 Keresztesi B. 1984.32. 31 GyőrfryL. 1978.97. 51