A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Markos Gyöngyi: Tímármesterség Hódmezővásárhelyen

1870-ben történt változás, amikor az esküt kézfogás váltotta föl. „Már több alkalommal indítványoztatott, hogy az mai kor szokásai szerint az eskü az Cébe be állott mesterekre nézve mint felesleges maradna el és e heljett tsak készfogás alkalmaztatnék. Mely indítvány egy hangulag el fogattatott és ez után az esküt kéz fogás fogja pótolni." (1870. december 28.)

24 A remekbe készítendő bőrök fajtái a 19. század utolsó harmadáig ugyanazok voltak. Akkor a bőr fölhasználóinak igénye szerint változások történtek a remekmunkában, így például 1846-ban „Tekintetes Komiszárius Úr jelenlétibe Czéh Gyűlés alkalmával meg határozódot hogy az ennek előtte szokásba volt botskoros Remek bőr helyet tartozik a Remekes azon Ökör bőrt Blanknak feketére és fényesre elkészíteni." 1857. június 29én határozták: „Remek kiadás végett Czéh gyűlést tartottunk, ez alkalommal határoztatott, hogy az eddig szokásban volt remek tehén bőrök hussolássa meg szüntetődik egyedül csak faltzolással köteles a remekes tökéletesen meg hagyni a bőrt."

25 Alapanyagok, technikák, termékek A bőr feldolgozása történhetett frissen lenyúzott bőrből vagy szárítottból. A cserzésre való előkészítés alapműveletei a 19. században (a szakirodalom alapján)

26 a következők voltak. Az áztatás vagy lágyítás áztatókádakban vagy folyóvízben történt, eltávolították vele a szennyeződést, valamint a konzerváló anyagot. A szőrtelenítés folyamata vegyi, ill. mechanikai úton történt. Részelemei: meszezés, kopasztás, húsolás, színelés. Meszezés során a meszes kádakban elhelyezett bőrről a szőrt a mész lemarta. Többször is kiszedték, ill. visszarakták, forgatták a bőröket. Közben elvégezték a kopasztást: a tőkére fektetett bőrről toszítóvassal letolták a szőrt, majd ismét visszatették a meszesbe (,,hamvas"-ba). A húsolás célja a hájas kötőszövet leválasztása a bőrről. A tímármunka egyik legnehezebb része húsolókéssel történt. Színeléssel a faggyú- és izzadtságmirigyeket távolították el. A színelés után jött a pácolás. A pác - amely kutyaganajból vagy madárürülékből készült - fellazította a rostszerkezeteket, amelynek hatására a bőr lágy lett. Ezek a folyamatok előkészítették a bőrt az érlelésre, amely timsós vagy cseres eljárással történhetett. A cserzés lényege, hogy a fellazult bőr rostjai közé hatolt cserzőanyag elkülönítette egymástól a rostokat. Az anyag rugalmas maradt, ugyanakkor ellenálló lett. A cserzést kikészítő müveletek követték: puhították (faggyú, halzsír, irhazsír), fényezték (lenolaj, fenyőkorom), nyújtották, festették (kékberzseny, feketítő és más festékanyagok). A 18. századi munkákat a korabeli megyei árszabások alapján ismerhetjük meg. A vásárhelyi levéltárban található témánkban a legkorábbi árszabás, amely 1743-ban keletkezett. Ez Pest-Pilis-Solt vármegye Péterffy János elnöklete alatt kialakított árszabásgyűjteménye.

27 Ugyanazok a termékek szerepelnek benne, mint az 1754-ben Csongrád " Uo. 25 Uo. 26 Domokos O. 1991.71-94. Gáborján A. 1991.282-308. Ferenczi I. 1927. 69-76. FrecskayJ. 1912.37-52. 27 Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fiók Levéltára, IV. A. 1001/12. 42