A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

T. Knotik Márta: Gyári textilanyagok paraszti használatban

Gyári textilanyagok paraszti használatban T. KNOTIK MÁRTA (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) A 19. századi Magyarországon a gazdasági és társadalmi változásokkal együtt járt a paraszt-polgári öltözet megjelenése, amikor a hagyományos „fokozatosan és tájanként differenciáltan átadta helyét a gyári anyagoknak és a polgári szabású viseleti daraboknak. A XIX. század folyamán bekövetkezett változások kiteljesedése az 1880-1920 közötti időszakra tehető." Gergely Katalin megállapítása

1 vidékünkre fokozottan érvényes, ahol a jellemző városias, polgárias öltözködés

2 időben és térben eltolódva ugyan, de folyamatosan fogadta be a különféle stílusokat. így a divatozó gyári szöveteket is, melyekből a helyi ízlésnek megfelelően alakították ki ruházatuk színvilágát. Ez helyenként a hagyományosabb, másutt a divatosabb formákkal párosult. A pompás szövetek díszéül szolgáltak a paraszti, paraszt-polgári öltözetnek és a háznak, melyekből jellegzetes darabokat őriz a Móra Ferenc Múzeum. A 19. század utolsó harmadában és a 20. század első évtizedeiben gyártott textíliák közül bemutatásra a taftot, a selyemkendőt, a barist és a damasztot választottuk ki. Ismertetésüknél elsősorban a kelmék külső jegyeivel foglalkozunk, melyek alapján a szövetek ránézésre is föl ismerhetők, majd a szorosan hozzátartozó technikai megoldásokkal, mint az alapanyag, színezés, mintázás. Színjátszó (changeant) taft Csillogó felületével, különleges színezésével, ropogós tartásával a legelegánsabb selyem méteráru a ruhakelmék között. Csillogását a selyem alapanyag természetes fényének és a szövés technikájának köszönheti. A színezés azért különleges, mert nem a textilfestékek keverésével, hanem az ellentétes színű fonalak kereszteződésével érik el. Ropogós tartását pedig a kikészítés során bevitt nehezítő anyagoktól nyeri. E jellegzetességek könnyen fölismerhetővé teszik a színjátszó (sanzsan) taft kelmét. Alapanyaga sodratlan selyem, láncnak és vetüléknek egyaránt, ez lényeges része a csillogó felület kialakításának. Az igen vékony selymet láncnak egyesével vetették föl, míg vetüléknek többszörösen (kötegben) alkalmazták. Szövése elvileg bármely kötés lehetne, a hatást azonban legjobban a vászonkötés (taftkötés) emeli ki.

3 A láncsürüség kb. kétszerese a vetüléksürűségnek. A taftkötéssel sűrű szövésű, egységes felületű, vékony kelme készül, mely fokozza a selyem ragyogását. Az anyagszélesség 48-65 cm között mozog. Színezése a szövet legjellemzőbb tulajdonsága. A lánc sötét színű (fekete, sötétkék, zöld) vékony selyem, a vetülék annak többszöröse és élénk színű (piros, vörös, lila vagy sárga) selyem. A fekete-piros, a fekete-vörös, a sötétkék-piros, a sötétkékvörös, a fekete-lila, a zöld-piros lánc és vetülék kereszteződése folytán hol az egyik, hol 1 Gergely K. 1991.860-866. 2 T. KnotikM. 1990. 155-232. 3 SzemmáryL. Kötéstan. 1959. 17. 19. 235