A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Bónis György és társai jogi népszokásgyűjtése Tápén (Forrásközlés) II.

pontokra, a házassági akadályokra utaló néhány adat mellett a leánykérés, kézfogó és lakodalom egyes jogi szempontból is jelentőséggel bíró sajátos mozzanatára, körülményére hívja fel a figyelmet (pl. közvetítői díj, jegy ajándék, násznagyok, rostatánc, az első közös keresmény feletti rendelkezés joga).

15 Különösen fontos a nászajándék (amit a menyasszonynak, illetve a vőlegénynek saját rokonai vesznek, s válás esetén ki-ki viszi a magáét), a kiházasítás (amit a szülők vesznek a fiataloknak: sifonér, dunna, párna, stb.) és a hozomány (pénz, föld vagy állat, amelyet nem a lakodalomkor, hanem csak a szülők halála után kapnak meg a fiatalok) elkülönülése. Igen lényeges a keresztszülök jogállása, s kiemelendő a nagycsaládra vonatkozó néhány vagyonjogi szabály. (Például az, hogy a vagyonközösségre épülő nagycsaládban az asszony külön vagyonához tartozott a gyékényből, a tojásból és a tejből, a férj esetében a bérelt földből vagy a marhaeladásból származó jövedelem.) A gyűjtés választott helye, Tápé archaikus, zárt faluközössége még a negyvenes évek végén is sajátos jogi hagyományokkal rendelkezik. Az imponáló vállalkozás, s négy jogterületre kiterjedő, igen részletes vizsgálat során a kitűzött cél megvalósítása - egy falu jogtudatának, jogismeretének feltérképezése, rendszerezése - nem sikerült maradéktalanul. A gyűjtött anyag ismeretében, annak értékelése során azonban Bónis György a kalotaszegi és garami gyűjtések tapasztalatait is hasznosítva a problematikus, az említett zárt, archaikus helyszínhez képest is kevés gyűjtőtől származó, széles kérdésköröket átfogó töredékes anyag alapján széles kitekintésű jogtudat- és jogszokásfejlődést bemutató áttekintést ad. Miként azt maga a töredékes anyag is kínálja, a jogszokások általános fejlődésének ívében helyezi el a tápéi gyűjtés adatait, s a jellemzések során az adatgazdagabb pontokon kissé elidőzik. A jogi népszokások a tradicionális közösség életének számtalan mozzanatát, területét átfogták. Jelentőségük, mint Bónis fogalmazott, hogy „a paraszti társadalomban, a paraszti lélekben beállt változások gyakorlati eredménye ezekben ... szűrődik le, és válik láthatóvá". A rendszerré szerveződő jogi népszokások alakulása a társadalmi változások egyik legérzékenyebb barométere, s mivel a paraszti élet minden mozzanatát át- és átszövi, adatai igen értékesek a népi kultúra, a paraszti társadalom vizsgálata során is. Kitűnő példa erre a község monográfiája, amelynek Tápé néprajza fejezetében egyrészt külön is bemutatásra került a község jogélete, másrészt a falu társadalmának, család- és munkaszervezetének, a családi élet hagyományvilágának jellemzése során e ma már nem gyűjthető adatokat is hasznosították.

16 Ezzel is bizonyítva, hogy az 1939-48 közötti jogi népéletkutatás eredményei a maguk forrásértékének megfelelően a magyar néprajztudomány értékes részévé válhatnak.

17 15 A kérdés részletes kifejtésétől eltekintünk, mert ezeket részletezi Lele József és Waldmann József a családi élet hagyományvilágának leírása során. Lele J.-Waldmann J. 1971. 16 BörcsökV. 1971., Ilia M.-Juhász A. 1971., Juhász A. 1971., Lele J.-Waldmann J. 1971. 17 Kőhegyi M.-Nagy J. T. 1997. 219. 232